Végtelen szerelem
Két szép szemed tükrében
látom az izzó napot,
selymes fekete hajad
nekem fényesen ragyog.
Nedves vörös ajkad
megérinti nyelvem,
csókod mámorító,
elvarázsolsz engem.
Csodálatos vállaidon
fehér huncut vállpánt,
piros pöttyös erotikus,
színes mennyei látvány.
Gyönyörű kebleidet
kábultan figyelem,
alakjuk gömbölyded
bűvöl a szerelem.
Remeg kezem lábam
egyhelyben toporgok,
önfeledten átölellek
szerelmesen mosolygok.
Blúzod felfelé csúszik,
szíved hevesen dobog,
elmém mámorban úszik
egész testem izzik, lobog.
Mindkét térded forró,
izgató a miniszoknyád,
harisnyád színe vonzó,
sorsom kötöm hozzád.
Combjaink összeérnek
vesztes az értelem,
izzik egy földi vágy,
győz most az érzelem.
Lágyan hozzád bújok,
érzem lázas tested,
csípőd mozog bennem
megérintem a lelked.
Összeolvadunk izzó fényben,
testünk eggyé válik a térben,
mint napkitörés lávái az égen,
keringünk együtt a mindenségben.
Cserepka István
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.
