Az utolsó óra

Az utolsó óra

Vijjogó szirénák, villódzó fények,
pislákoló, távozni készülő élet.
Lelkemből fakadó, néma sikoly,
mely kér, könyörög, parancsol.
Rám nézel, és tudom, nincs tovább,
nem küzdesz többé, belefáradtál.
Tekintetünk egymásba fonódva,
megérint a múlt csodás varázsa.

Csalogat, hívogat a sok szép emlék,
ám a jelen vasmarokkal szorít,
azt súgja, mindez csak kellék,
és mindenre ködfátylat borít.
Lassan felocsúdva érzékelem a valót.
pillantásod könyörög, esdekel,
a lélek itt már csak vesztegel,
nincs már több mondanivalód.

Ajkad már nem beszél, de simogat még szemed,
nem tehetek semmit, csak fogom a kezed,
és ezerszer elmondom, mennyire szeretlek,
milyen boldogság, hogy veled élhettem.

Szemedre lassan örök sötétség borul,
könnyeimet nyelve torkom összeszorul.
Hiába kértem, veszekedtem, vitáztam,
de a sors nem érez szánalmat irántam.
Csillag lettél a végtelen horizontján,
a lemenő nap vérvörös égboltján.
Nekem már csak a remény marad,
hogy egyszer egy másik világ visszaad.

2016.

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Bárban

Bárban   Minden alkalommal, amikor belépek a bárba, a problémáim, és az összes olyan gondolat, ami éjszakánként is képes ébren tartani, napközben pedig lehetetlenné teszi

Teljes bejegyzés »

A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »