Az utolsó óra

Az utolsó óra

Vijjogó szirénák, villódzó fények,
pislákoló, távozni készülő élet.
Lelkemből fakadó, néma sikoly,
mely kér, könyörög, parancsol.
Rám nézel, és tudom, nincs tovább,
nem küzdesz többé, belefáradtál.
Tekintetünk egymásba fonódva,
megérint a múlt csodás varázsa.

Csalogat, hívogat a sok szép emlék,
ám a jelen vasmarokkal szorít,
azt súgja, mindez csak kellék,
és mindenre ködfátylat borít.
Lassan felocsúdva érzékelem a valót.
pillantásod könyörög, esdekel,
a lélek itt már csak vesztegel,
nincs már több mondanivalód.

Ajkad már nem beszél, de simogat még szemed,
nem tehetek semmit, csak fogom a kezed,
és ezerszer elmondom, mennyire szeretlek,
milyen boldogság, hogy veled élhettem.

Szemedre lassan örök sötétség borul,
könnyeimet nyelve torkom összeszorul.
Hiába kértem, veszekedtem, vitáztam,
de a sors nem érez szánalmat irántam.
Csillag lettél a végtelen horizontján,
a lemenő nap vérvörös égboltján.
Nekem már csak a remény marad,
hogy egyszer egy másik világ visszaad.

2016.

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mesés hársfavirág

Edit Szabó : Mesés hársfavirág Nem tudom én,hogy hányan kellünk, a hatalmas törzsét átöleljük, régi családi ház udvarán terebélyesen magaslik hársfánk. Évtizedek sodrásában élt, több

Teljes bejegyzés »

Álmaimban látlak még

„Hogyha képzeletnek szárnyain” visszarepülhetnék a múltba, veled utaznék hazánk szép tájain, hidd el, boldogok lehetnék újra.   Mióta magam maradtam, múltunk kisért. Mondd: mit és

Teljes bejegyzés »

Tükrömbe néztem

Edit Szabó : Tükrömbe néztem Bele nézek a tükrömbe, néha olyan girbe-görbe, épp hogy odapillant szemem, képben vagyok,ott egy ember! Ember,kinek mély a lelke, ember,kinek

Teljes bejegyzés »

Kyrie eleison

Kyrie eleison Kyrie eleison Uram irgalmazz, irgalmazz a ma emberének Mert nem tudják, mit cselekedének,cselekedének Felforgatják a világot, , megverte őket az átok A sátán

Teljes bejegyzés »

Figyelmetlenség

Figyelmetlenség Szomorúan emelkedik a halálos baleseti statisztika Vajon mi okozza a mérhetetlen figyelmetlenséget Fegyelmezetlenség, vagy az élet vad hajszolása Nem lenne jobb inkább éltednek földi

Teljes bejegyzés »