Azt hittem örökké tart

Azt hittem örökké tart…

Hosszú magányos estéken,
eszembe jut közelséged,
rohannék hozzád örömmel,
ha nem látnálak ködösen.

Jó hallani halk hangodat,
tűz gyúl szemedben pajkosan,
kitárulsz előttem, – rám vársz,
és most,- végre magadba zársz.

Érzem puha érintésed,
ruganyosságod dicsérem,
duruzsolsz nekem kedvesen,
csodás veled, így kettesben.

Néha tükröt tartasz elém,
visszapillantva van remény,
hogy élünk tovább boldogan,
nem hagyva soha romokat.

Sok szép év van már mögöttünk,
néha egymásnak könyörgünk,
simogatnám karcsú tested,
nem értve a hosszú csendet.

Időnként gyorsan felpörögsz,
szerezve egy kis örömöt,
rekedtes már a hangod is,
nem vagy már olyan agilis.

Eljött az idő válnunk kell,
régen voltál világmodell,
kérlek, hagyd most a könnyeket,
hallgassuk meg a bölcseket.

Tudnod kell, hogy szerettelek,
mióta felfedeztelek,
míg ez az érzés megmarad,
a találkozás elmarad.

Új szenvedély, ami lángol,
azért még néha hiányzol,
de feledtet a kényelem,
az ember mindig mérlegel.

Lesz, még aki téged kedvel,
hidd, el másoknak is tetszel,
tudom én voltam a komisz,
– száguldj tovább kicsi kocsim!

2018.06.

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sötétkék és ezüst

Szelíd csendet hallgat éjszaka a táj, a tó partján semmi nesz, későre jár. Minden szín lassan elillan, mint a füst, nem marad más, csak sötétkék

Teljes bejegyzés »

Édes Emma

  Tizenöt éve rám talált a boldogság, A mosolyod nekem minden nap orvosság. Szülinapod a legszebb nap egész évben, Fújd el a tortán gyertyád és

Teljes bejegyzés »

Az örök pillanat

    Az örök pillanat   Az óra két mutatója megáll, az idő most megpihen, nincs más ezen a szent helyen, csak a tánc és

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A csend maradánya

Kimentem az erdőig. Zajt vittem magammal. Telefonfény derengett, élettelen árnyalattal. A fák nem szóltak hozzám, úgy ítélték, még avatatlan, mint akik mindent tudnak, csak álltak

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Háromsoros idő (haikuk)

éveket lassít tétován a pillanat – örök jelenben * pillanatcseppek életfolyót táplálnak – benne sors úszik * halk elmúlásban bánat már ne kísérjen – örök

Teljes bejegyzés »