Azt hittem örökké tart

Azt hittem örökké tart…

Hosszú magányos estéken,
eszembe jut közelséged,
rohannék hozzád örömmel,
ha nem látnálak ködösen.

Jó hallani halk hangodat,
tűz gyúl szemedben pajkosan,
kitárulsz előttem, – rám vársz,
és most,- végre magadba zársz.

Érzem puha érintésed,
ruganyosságod dicsérem,
duruzsolsz nekem kedvesen,
csodás veled, így kettesben.

Néha tükröt tartasz elém,
visszapillantva van remény,
hogy élünk tovább boldogan,
nem hagyva soha romokat.

Sok szép év van már mögöttünk,
néha egymásnak könyörgünk,
simogatnám karcsú tested,
nem értve a hosszú csendet.

Időnként gyorsan felpörögsz,
szerezve egy kis örömöt,
rekedtes már a hangod is,
nem vagy már olyan agilis.

Eljött az idő válnunk kell,
régen voltál világmodell,
kérlek, hagyd most a könnyeket,
hallgassuk meg a bölcseket.

Tudnod kell, hogy szerettelek,
mióta felfedeztelek,
míg ez az érzés megmarad,
a találkozás elmarad.

Új szenvedély, ami lángol,
azért még néha hiányzol,
de feledtet a kényelem,
az ember mindig mérlegel.

Lesz, még aki téged kedvel,
hidd, el másoknak is tetszel,
tudom én voltam a komisz,
– száguldj tovább kicsi kocsim!

2018.06.

Kristófné Vidók Margit
Author: Kristófné Vidók Margit

Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A bolygók örök tánca

  A bolygók örök tánca Engem egy ősi nagyhatalom izzó földgolyóba rejtett. Latolgattam, hogy ez talán a csúf végzet vagy egy szép kezdet. Felfigyeltem egy

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Régi nyár

Színes papírvirágokat álmodtam, szirmukba a szél belekapott, s repültek a város fölé hangtalan. Szórták a pasztell papírvirágport. Eltűntek. Nyomukban papírvirágba borult a tavaszi aszály égette

Teljes bejegyzés »

Rendhagyó búcsú

  Régen elengedtük egymás kezét, most a múltunk visszhangzik bennem, mintha még ott ülnénk egymás mellett, de csak az emlék tart össze minket. A barátság

Teljes bejegyzés »

Pünkösdi vers

A májusi szellő táncol a tájon, a fekete rigó hangosan dalol, valahol egy rádió hangja szól, megzavarva ezt a békés napot. * Láthatatlan erő költözött

Teljes bejegyzés »

Vasárnapi pillangó

Pillangó. Bolyhos, fürge pillangó Időtlen szárnyal, nézni olyan jó.   Hirtelen hozzámér hideg kezed, Pillangó cikázik bennem s benned.   Ringató érzés. Eddig kivártam Lassan

Teljes bejegyzés »

Benne járok a fejedben

Érzel? Érzem, érzel engem. Ne tudjad, hogy hová mentem, Bujkálok a hold fényében, Benne járok a fejedben.   Távol sosem leszek tőled, Parkban fekve ágy

Teljes bejegyzés »