Elfeledve
Hiába a papír, üresen ásít,
remegő kéz nyúl,- írná a szavakat,
toll hever mellette írásra csábít,
ereje fogytán, keze,- mint fadarab.
Könnytelen szemekben lázas gyötrelem,
csendes magánya bús, és örömtelen,
fényről szólt az éneke, most éj oson,
bársony leplébe rejti,- hűs alkonyon.
Hol a költő fekszik, sírja jeltelen,
magával vitte a legszebb verseket,
nem égeti többé a szív bánata,
végzete lett, a lélek alázata.
A líra elásva pihen hant alatt,
búcsúzó sugár a rögökre tapadt,
árva virág bújik ki a föld felett,
kelyhében gyöngyszemként csöppnyi víz remeg.
Author: Kristófné Vidók Margit
Kristófné Vidók Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Kristófné Vidók Margit vagyok, 1954. 10. 23-án egy alföldi kisvárosban, Kalocsán születtem. Pár évet tanyán laktunk, ami örökre meghatározta a viszonyomat a természethez és állatvilághoz. Életem legkülönlegesebb időszaka volt, ami emlékeimben mindig is a legszebb marad. Iskoláimat Uszódon, középiskolai tanulmányaimat Baján kezdtem, majd egy családi tragédia után Budapesten folytattam, ahol a munka mellett fejeztem be. Mindig is szerettem az irodalmat, sokszor szavaltam verseket. Először a nagy csalódások hatására írtam kezdetleges kis soraimat, amelyekből csak kevés maradt meg. 1975. óta a kereskedelemben dolgozom. Két gyermekem van. Egy újabb tragédia után fordultam újra a versek felé, és 2016. óta publikálok a Poet.hu oldalán, valamint megjelennek verseim a Holnap Magazin oldalán is. 2017-ben a Rímkovácsok antológiában, és ugyanebben az évben a Poet antológiában is megjelentek verseim. 2018-ban jelent meg első verseskötetem magánkiadásban: Álomszőttes címmel.
