Hasad a hajnal3.

Hasad a hajnal3.

Ahogy fut az idő
Úgy közelítenek gondjaim
Ahogy fehérednek hajszálaim
Úgy gyengülnek lábaim
Két marokkal kell kapaszkodnom
A reményét egyre elvesztő jelenbe
Hogy a jelenből ne csak
Fájdalmas emlék nyomuljon szívembe
Nagy családomban
Bajok, betegségek dúlnak
Lehetőségeim segítség nyújtásra
Rohamosan elapadnak
Kora ősz van mégis
A világ lelke fagyos télbe fordult
Örömkönnyek helyett
Arcom jégcsap koszorúba borult
Éjszakai álmaimban
A falanszterben ülök mély kábulatban
Utolért az élet megcsúfolása
Nem teljesülhetett meg Apám
Öregkori álmai :a demokrácia
Fent talán nyugalom tölti el
Nem érte utol éltében
A család megcsúfolása
Göröngyös földi útjain
Végig szíve, s hite vezérelte
Ezt a hitet talán sikerrel
Néha botladozva, de belénk véste
Bár ismét beborult az ég
De hasad a hajnal
A még létező szeretettől
Visszavert fény nyalábok
Mintha azt súgnák fülünkbe:
Vár még ránk feltámadás
Lángba lobbanhat a szeretetláng

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »