A polcok

Emlékek sokasága,
Az élet polcain,
Emberek, helyszínek,
Helyükre kerültek,
Elpakolom őket,
Letörlöm a port,
A múltamon.

Emlékek a múltból,
Kezembe akadnak,
Feltűnnek régi,
Elmosódott képek.
Régi barátok,
Családom képeit,
Mind itt találom.

Gyermekkorom,
Édesanyám arca,
Mosolya embersége,
Velem maradt,
Örökségül tőle.
Múltam polcain,
Találkozik a jelen,
Összeköti őket,
Az emlékezet.

Magasba nézek,
A polcok felett,
Ott fénylik a jövőm,
A remény.
Titkok állomása,
Jelen ajándéka,
Jövő kívánsága.

Molnár Julianna
Author: Molnár Julianna

Molnár Julianna az Irodalmi Rádió szerzője. Születési és írói nevem: Molnár Julianna. Óvónőként dolgoztam 40 évig. Az őszinte gyermeki lélek szépségeit élhettem át. 2021 őszén egy csodálatos szerelem hatására az ihlet sugallata megérintett és megszülettek a versek, a szerelemről, szeretetről, a Duna part csodáiról, fákról, virágokról, hitről, reményről, Istenről. Pesterzsébeti közösség művészeti élete 13 éve az életem része. Eszes Zoltán festőművész barátommal közös kiállításunk: Társ-Művészet címmel június 03-tól 09. 24-ig volt látható. Verseimet Zoltán fotóival mutattuk be, a Csili Művelődési Központban. Sikeres pályázat eredményeként, az Arte Tenebrarum Kiadó, Könnyek tengere, Antológiában megjelent versem: Mosoly könnyei címen. Szinte naponta írok. Szeretnék verseimmel szeretetet ültetni az emberek szívébe, hogy érezzék nincsenek egyedül. Mert velük van a természet világa, az emberi közösség hite, reménye. Megtisztelő, hogy ajándékot kaptam az élettől. Köszönöm!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Olvasópróba

A Píz! Narrátor Örzse és Pityu szomszédok. A Pitypang utcában laknak, egy palóc kis faluban az Ipoly közelében. Nagyon szép vidék ez. Viszont nagy hátrány,

Teljes bejegyzés »

Egy elremélt élet

Őszi eső tócsás, fáradt cseppje Hull s ázik, fázik a szegényebbje.   Mellkasán lyukas kardigán zihál, Talán feledt múltja már nem is fáj.   Elém

Teljes bejegyzés »

Az őszhöz

Author: Halász Zoltán Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt – jellemzően műszaki pályán – ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék a mintegy

Teljes bejegyzés »

Már így szeretlek

Már így szeretlek, szeretetlen. Mosolyodon nyílt haragodban, Felragyogva még szemeidben. Eltűnök kihunyó csillagomban.   Már így szeretlek, tegnapunkban. Hervadt rózsaszirmok illatán, Itt maradtam én. Egymagunkban.

Teljes bejegyzés »

Vándorúton

Öt nyári-lúd pihent meg a tiszadobi holtág sűrű nádasában. Lassan esteledett, úgy döntöttek, ott töltik az éjszakát. Egyikük, Lille, későn, augusztus elején bújt ki a

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szervusztok, magyarok!

Rózsa Iván: Szervusztok, magyarok! Szervusztok szegény, balga, egymással összeugrasztott magyarok! „Mondjátok meg, hogy vagytok?! Vajon miről álmodtok és mi a vágyatok?” Olyan jól nem lehettek,

Teljes bejegyzés »