Zemplomszentelés

Templomszentelés

Európa lélekben teljesen ketté szakadt
Egyik felében divat lett a templom rombolás
Másikban pedig a templom építés,mint alkotás
Mindkéttöt egy világ választja el egymástól
Mintha a lélek elszakadna a földi világtól
Új bálványt kergetve, az Isten-keresést feledve
Pedig úgy van megalkotva a természet rendje
Hogy úgy éljünk:ez a földi paradicsom kertje
Krisztus halálával felszabadította az embert
Hogy kit válasszon: onmagát vagy az Istent
Bűneinkkel Latrokká váltunk földi utunkon
Jobb oldali latorként menedéket keresünk
Az Isten házában végre nyugalomra lelünk
A bal lator rombolással okozhatja végzetünk
Kíváló organjkus építészünk Makovecz Imre
Testamentuma pesti templomépítésre ihlette
Sajnos nem érhette meg a megvalósulását
Ám tanítványai megvalósították álmát
Mely mint hullámokon ringatózó hajó hajó
Karcsúságával nem céltalan bolyongó
Elől a magasba nyúló büszke árbócrúd
Viszi az Isten után vágyakozó lelkeket
A felszenteléskor megtelt belső világa
Imában, zenében áldásban zengett a hála
Csak az összetartás vezet a feltámadásba hála
Ezt hirdeti , s kürtöli szét a kerek világba

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Ónadi Krisztina

Tavaszi lüktetés

Tavaszi lüktetés . A Tél még őgyeleg, tétován ténfereg, A Tavasszal incseleg, Homlokát ráncolja: -Még itt vagyok. Értitek?! . Még itt van…, de elmehet… Mert…

Teljes bejegyzés »

Féltő áhítat

Szonettkoszorú /Az örök Éva /  Győző vagy vesztes volt, zsibong csak az ész, hamva sincs, emléke mégis izgató. Almacsutkát rágcsál, hamiskásan néz, kígyóbőrrel játszik, mire

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Báb-álom

BÁB-ÁLOM Szunnyadó, meleg, remegő szendergés. Álomban növekvő lényében: teljesség. Nem szusszan, mocorog időnként csendesen. Nyújtózik, fejlődik napjaiból: a jelen. Kibújik, elhagyja burkának belsejét. Ébredő szemében

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Tél van

Még fázósan húzod be a nyakad, hiszen ma még tél van, hideg és fagy, de szinte látod, ahogy rügy fakad, s, ami eddig volt, elmúlik,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Haldokló gyökerek

Elmentem, bár maradhattam volna s odabent a tűz kihült, Nincs már fatörzs, korhadatlan, mit megmászhatnék egyedül. S az erős karok, mik leemeltek a diófa ágáról,

Teljes bejegyzés »