Budapest híd, szíve dobban. Pest nézi Budát.
Ikrek ők a Dunán. Köröttük éli a város, forgatagát.
A nyüzsgő áradat, rohan. Cipeli táskák, láthatatlan terheit.
Visz a tömeg előre. Állok az utcán.
Megállók sokasága fogad, indul a villamos, halad.
Az élet, gyermeki kacaj. zene, kézen fog a nevetés.
Kapuk zárai nyílnak.feltáruló ajtók.
A villamos bejárja a várost, utakon, tereken fut tova.
Benéz az ablakon, a szelíd Duna kanyarog.
Ébreszti a hajókat.
Budapest, látványod lenyűgöz, hegyeid ormain időzök.
Onnan nézek le rád, látom arcod legszebb mosolyát.
Kezeid, ölelő hídjaid, gondolatát.
Author: Molnár Julianna
Molnár Julianna az Irodalmi Rádió szerzője. Születési és írói nevem: Molnár Julianna. Óvónőként dolgoztam 40 évig. Az őszinte gyermeki lélek szépségeit élhettem át. 2021 őszén egy csodálatos szerelem hatására az ihlet sugallata megérintett és megszülettek a versek, a szerelemről, szeretetről, a Duna part csodáiról, fákról, virágokról, hitről, reményről, Istenről. Pesterzsébeti közösség művészeti élete 13 éve az életem része. Eszes Zoltán festőművész barátommal közös kiállításunk: Társ-Művészet címmel június 03-tól 09. 24-ig volt látható. Verseimet Zoltán fotóival mutattuk be, a Csili Művelődési Központban. Sikeres pályázat eredményeként, az Arte Tenebrarum Kiadó, Könnyek tengere, Antológiában megjelent versem: Mosoly könnyei címen. Szinte naponta írok. Szeretnék verseimmel szeretetet ültetni az emberek szívébe, hogy érezzék nincsenek egyedül. Mert velük van a természet világa, az emberi közösség hite, reménye. Megtisztelő, hogy ajándékot kaptam az élettől. Köszönöm!