Elvisz az idő

Elvisz az idő

 

Elvisz az idő! Vajon merre s hova tesz le

Ebben a kusza, bonyolult világban?

Lelkemre telepszik, s bánatos zúgolódásba fog!

Hova jutok? Nem értem néma zúgolódásomat!

 

A világ összetörve nehezedik rám,

Súlyos teherként cipelem Jézus Keresztjét,

Nem akarom jókedvű életemet feledni!

Ah… „Isten útjai kifürkészhetetlenek.”

 

Elvisz az idő! Fényes lombkoronák alatt lebegek,

S a lélek szépségét keresem, mely a csillagok

Fényével vetekszik. Szerelem, emlékképek,

Az életem tárgyai. Vakító fényükkel szememben,

 

Láthatatlan idősíkon pengetik életem húrjait,

Átgázolva a világ síkjain. Az űrben lebegve fáj,

Fáj valami. Nem értem méltatlan zúgolódásomat!

Elvisz az idő! Nem tudom hova, csak érzem.

 

Az idő vaskapuja nyikorogva tárul

Szűkülő ösvényt mutatva. Nem látok semmit!

Reszkető kezekkel babrálok láthatatlan dolgok felett.

Lehajtott fejemben bizonytalan, zavaros gondolatok.

 

Látom, nem értenek. Nem látnak engem. Szeretnek.

Kényszerít a szív, de én már nem akarom!

Elvisz az idő! Nem tudom hova, csak azt tudom,

Fáradt vagyok, gyenge, bizonytalan.

Gyermekként tekintenek zsugorodó testemre.

 

Nevelnének még, megmondani mi jó nekem!

Nem értenek semmit! Önzőek és félnek.

Én is félek! A láthatatlan, sötét világban

Becsukott szemmel élek. Elvisz az idő,

Minden más hiábavaló…

Nagy Ilona
Author: Nagy Ilona

Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

6 + 2 =

Rózsa Iván: Messze még…

Rózsa Iván: Messze még… Új név ajtódon? De még erőd teljében, Messze még talán… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom

Rózsa Iván: Bölcs nyugalom Olvadó a szív: Agg szentimentalizmus? Bölcsek nyugalma… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Örök tavasz

Rózsa Iván: Örök tavasz Elszállt ifjúság: Hol van már, tavalyi hó? Már rég elolvadt… Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt

Rózsa Iván: Cseresznyefa alatt Fellázad a szél, Öreg szamuráj mereng: Hószirom hull rá. Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Csatt!

Rózsa Iván: Csatt! Csettintek egyet: Így szállt el hatvanöt év… Mennyi marad még? Budakalász, 2024. március 27. Author: Rózsa Iván Rózsa Iván az Irodalmi Rádió

Teljes bejegyzés »