Istenem kenyeret adtál.

Lelkembe láttál.

Sziklára épített,

A házad.

Hívtál.

Él a kő,

Mit nékem adtál.

Megtart.

Áll a viharban, esőben.

Szél nem mozdítja,

Ár nem töri.

Fülem hallja a hangod.

Vezess engem.

Karod intett.

Kezem kinyújtom felé.

Élő kövekből épül a ház.

A fájdalom könnyeit,

Tisztára mossák,

A lélek kövei.

Élő a szépség,

A kő legbelül.

 

Molnár Julianna
Author: Molnár Julianna

Molnár Julianna az Irodalmi Rádió szerzője. Születési és írói nevem: Molnár Julianna. Óvónőként dolgoztam 40 évig. Az őszinte gyermeki lélek szépségeit élhettem át. 2021 őszén egy csodálatos szerelem hatására az ihlet sugallata megérintett és megszülettek a versek, a szerelemről, szeretetről, a Duna part csodáiról, fákról, virágokról, hitről, reményről, Istenről. Pesterzsébeti közösség művészeti élete 13 éve az életem része. Eszes Zoltán festőművész barátommal közös kiállításunk: Társ-Művészet címmel június 03-tól 09. 24-ig volt látható. Verseimet Zoltán fotóival mutattuk be, a Csili Művelődési Központban. Sikeres pályázat eredményeként, az Arte Tenebrarum Kiadó, Könnyek tengere, Antológiában megjelent versem: Mosoly könnyei címen. Szinte naponta írok. Szeretnék verseimmel szeretetet ültetni az emberek szívébe, hogy érezzék nincsenek egyedül. Mert velük van a természet világa, az emberi közösség hite, reménye. Megtisztelő, hogy ajándékot kaptam az élettől. Köszönöm!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Harag

Élőkben keresi otthonát, Időtlen entitás, Ember nem ismeri korát. Láthatatlanul lebeg a tudat peremén, Megfogni nem lehet Kaput zörget, közeledik felém.   Erőt ad, vagy

Teljes bejegyzés »

Amit szabad Jupiternek…

Amit szabad Jupiternek… A sorssal teli a kalapom, ezt most gyorsan félre rakom Meddig lehet még elmenni fáradt testem víz alá rejteni Hiába engedem el

Teljes bejegyzés »

Édesanyámnak

Még ne menj el! Olyan jó, hogy vagy, Ne félj, hogy most tél van, Hisz mindjárt jön a tavasz. Még ne menj el! A tavaszt

Teljes bejegyzés »

Függés

Üres poharak alatt sorsolnak felettem, mint kiszáradt antiloptetem, a semmibe foszlok. Fanyar szagú sötét csarnokok hideg kamráinál, a csend reményt sikál. Bosszúra éhező kielégületlenség, mely

Teljes bejegyzés »

Mosolygós jövőkép

Messze vannak még a ráncok, De magam előtt csak egy képet látok S az a kép is veled készült, Mikor már elvettél feleségül.   Két

Teljes bejegyzés »

A párhuzamosok tragédiája

A párhuzamosok tragédiája Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére Aki nem lép egyszerre kámzsát húznak fejére Igazodj hát a vezérre hogy bármit kíván

Teljes bejegyzés »