Örök szerelem

Május. Színek, fények, virágok. Tavaszi zsongás, lágyan permetező eső. Harmatos fűben baktatunk édesanyámmal, általános iskolai ballagásomra igyekszünk. Kezemben virágcsokor, anyu nyakában fényképezőgép.
Anyu fontos megbízatást teljesít. A ballagási ünnepség alatt, az iskola udvarán kell megörökítenie első nagy szerelmem, Buzás Feri alakját az utókornak. Meg persze engem is, ahogy a sorban masírozok, matrózblúzban, virággal.

Buzás Feri az osztály legszebb fiúja. Az osztályé, az iskoláé, az utcáé, a városé, az országé. Az egész világé. A világot jelenti nekem, mert szeretem, életre-halálra, az első szerelmet élő lány elsöprő magabiztosságával. Mi több, imádom, s szent meggyőződésem, hogy egyszer majd viszontszeret. Az a lehetőség meg sem fordul a fejemben, hogy sosem szeret viszont. Szerelemgőzben élem mindennapjaim.

– Az a magas, fekete hajú, szemüveges! – mutatok rá Ferire, válaszul anyu kérdésére, pontosan melyik fiút is kell lefényképeznie.

A várakozás bizsergető izgalmával foglalom el helyem az iskolaudvaron, s fújom teli tüdőből a Ballag már a vén diákot. Az igazgatónő búcsúztató szavai nemigen jutnak el a fülemig. Hátrapillantgatok, Ferit bámulom. Bal kezében a csokrát fogja, fehér inges-sötét öltönyös komolysága meg sem rezdül. Jobbjával leheletfinoman érinti az előtte álló lány vállát, mely váll még véletlenül sem az enyém, s e helyzet méltatlan voltán dohogok magamban kedvetlenül.

Az osztály megindul, körbe-körbe masírozunk a cserepesre kopott udvari betonon. Mikor végre eltávolodunk a tiszteletünkre felsorakozott tanári kartól, megint hátranézek, és mit látok? Színpompás, óriási pillangó száll le Feri orra hegyére. Feri megrázza a fejét, a pillangó nem tágít. Feri a csokrát nem engedheti el, leveszi hát kezét az előtte álló válláról, megszakítva az élőláncot, és elhessegeti a pillangót, mely bánatos szárnycsapásokkal lebben tova. Jót mosolygok magamban, remekbe szabott Feri és a pillangó-képsorozatot remélve anyu sűrű fényképezőgép-kattogtatásától.

Izgalomtól remegve veszem kezembe a fényképész szalonjában előhívatott fotókkal teli rózsás fényképalbumot, melyet drága jó anyukám üdvözült mosollyal nyújt át egy meleg, kora nyári alkonyatkor. Szélsebesen fellapozom, s rögvest el is sápadok. Vagy húsz képkockán szerepel a nyalka fekete fiú – csak épp nem Buzás Feri, hanem hasonlóképpen magas és fekete hajú padtársa és legjobb barátja, Takács Peti. Ugyanaz az öltöny, ugyanaz a vagány fekete keretes szemüveg, ámde orra hegyén hiába keresem a színes szárnyú pillangót.

Megsimítom anyukám kezét, halk köszönetet mondok fáradozásáért. Végtére is megtette, amire kértem. Megörökítette a magas, fekete, szemüveges fiút. Valamelyiket a kettő közül. Mindegy, melyiket. Hisz így is, úgy is csak kép, kétdimenziós.

Ifjúságom röpke pillanata elszállt lepkeszárnyon. Új májusok jöttek, új szerelmek, viszonzottak és viszonzatlanok. Most is rám talált a május, lassuló lépteim dobognak a vérszirmú pipacsmezőn. Ferire gondolok, eszembe jut, mi lett volna, ha… Egy párhuzamos univerzumban, a mátrixban, vagy a való világban – tudom is én, melyiket élem most –, együtt öregednénk meg, gyerekekkel, unokákkal. S még ha nem is léteznek párhuzamos univerzumok és mátrixok, a szerelem örök. Viszonzatlanul is.

Szellő lebbenti fel ősz fürtjeimet a homlokomról, ajkamon eltévedt ifjúi mosoly. Az égből, fodrozott szélű felhőkön át színpompás, óriási pillangó repül. Az orrom hegyére ül, vígan verdesi szárnyát.

Bora Ildikó
Author: Bora Ildikó

Bora Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. Eddigi életpályám során jó néhány foglalkozást űztem, voltam tanár, ügyintéző, ifjúkoromban operaénekesnek készültem, de az írásban találtam meg igazán önmagam. Minden egyes fázisát élvezem, az alapötlet megszületésétől kezdve a kézirat nyomdakészre formálásáig. Szeretek csukott szemmel révedezni, sosem látott világokban jönni-menni. A történeteimben az lehetek, aki nem vagyok, és a történeteim által lehetek az, aki valóban vagyok. Gyermekkoromtól kezdve gazdag fantáziavilágról tettem tanúbizonyságot, az édesanyámtól hallott meséket továbbgondolva újabb és újabb történeteket találtam ki. Diákéveimben versekkel próbálkoztam, később felfedeztem, hogy a prózában is otthon érzem magam. Eleinte rövidebb humoros történeteket írtam, majd 2017-ben, az Aba Könyvkiadó gondozásában megjelent A rettegés piramisa című regényem, ami egy Egyiptomban játszódó, kalandokkal és szerelmi szállal fűszerezett bűnügyi história. Gyermekkoromban öt évet töltöttem Kairóban a családommal együtt, így a könyvben szereplő helyszíneket volt alkalmam a valóságban is megismerni. Rövidebb prózai műveim témáját egy-egy érzésből, hangulatból, színekből, illatokból merítem. Jártamban-keltemben figyelem az embereket, mozdulataikat, hanglejtésüket, és máris körvonalazódik a fejemben egy újabb novella szereplője. 2021 őszén csatlakoztam az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez, ez év novemberében jelent meg egy novellám (Lelki szemetes) az Irodalmi Rádió Szegény az ördög, mert nincsen neki lelke c. kötetében. Ettől kezdve az Irodalmi Rádió szinte valamennyi antológiájában olvashatók...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Menekülés

Lelkem, üldözött vadként, Menekül, fut Ha vadászfegyver dörrenése Veri fel az erdő mélyének csendjét. Nyomában felrebbenő madársereg Szárnyának riadt verdesése Zúg a légen át. Néhány

Teljes bejegyzés »

Valaki sír az éjszakában

Valaki sír az éjszakában (ViLLaneLLe)   Valaki megtört szívvel sír az éjszakában. Lélekgyöngy áztatta szemmel az ég felé tekint. S ölelné azt, ki csak reá

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Elviszi a szél

Vajon itt vagyok még, vagy csak álom a lét? Falra vetett árny a képem. Nem éltem, csak hittem, s elviszi a szél, amit a lelkem

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

A tükör

Épp olyannak fogadj el, mint amilyen vagyok szereteted tükrében majd változni fogok. Olyan leszek, amilyennek a tükör mutat, te tartod elém és megvalósítod magad.   Az

Teljes bejegyzés »

Megdermedt a csend

Megdermedt a csend, s benne fagyva én. Olvasztva a múlt, s fűtve új remény.   Villogó a tér, rám vetít csodát. Izzó kék szeme, újra

Teljes bejegyzés »

Húsz év

A kórházi folyosón álltam finom húslevessel a kezemben, amikor Bálint megszületett. Hamar kiderült, hogy Ő az, mert sírásból kezdődő igazi oroszlánbömbölés pergette le a vakolatot,

Teljes bejegyzés »