Örök szerelem

Május. Színek, fények, virágok. Tavaszi zsongás, lágyan permetező eső. Harmatos fűben baktatunk édesanyámmal, általános iskolai ballagásomra igyekszünk. Kezemben virágcsokor, anyu nyakában fényképezőgép.
Anyu fontos megbízatást teljesít. A ballagási ünnepség alatt, az iskola udvarán kell megörökítenie első nagy szerelmem, Buzás Feri alakját az utókornak. Meg persze engem is, ahogy a sorban masírozok, matrózblúzban, virággal.

Buzás Feri az osztály legszebb fiúja. Az osztályé, az iskoláé, az utcáé, a városé, az országé. Az egész világé. A világot jelenti nekem, mert szeretem, életre-halálra, az első szerelmet élő lány elsöprő magabiztosságával. Mi több, imádom, s szent meggyőződésem, hogy egyszer majd viszontszeret. Az a lehetőség meg sem fordul a fejemben, hogy sosem szeret viszont. Szerelemgőzben élem mindennapjaim.

– Az a magas, fekete hajú, szemüveges! – mutatok rá Ferire, válaszul anyu kérdésére, pontosan melyik fiút is kell lefényképeznie.

A várakozás bizsergető izgalmával foglalom el helyem az iskolaudvaron, s fújom teli tüdőből a Ballag már a vén diákot. Az igazgatónő búcsúztató szavai nemigen jutnak el a fülemig. Hátrapillantgatok, Ferit bámulom. Bal kezében a csokrát fogja, fehér inges-sötét öltönyös komolysága meg sem rezdül. Jobbjával leheletfinoman érinti az előtte álló lány vállát, mely váll még véletlenül sem az enyém, s e helyzet méltatlan voltán dohogok magamban kedvetlenül.

Az osztály megindul, körbe-körbe masírozunk a cserepesre kopott udvari betonon. Mikor végre eltávolodunk a tiszteletünkre felsorakozott tanári kartól, megint hátranézek, és mit látok? Színpompás, óriási pillangó száll le Feri orra hegyére. Feri megrázza a fejét, a pillangó nem tágít. Feri a csokrát nem engedheti el, leveszi hát kezét az előtte álló válláról, megszakítva az élőláncot, és elhessegeti a pillangót, mely bánatos szárnycsapásokkal lebben tova. Jót mosolygok magamban, remekbe szabott Feri és a pillangó-képsorozatot remélve anyu sűrű fényképezőgép-kattogtatásától.

Izgalomtól remegve veszem kezembe a fényképész szalonjában előhívatott fotókkal teli rózsás fényképalbumot, melyet drága jó anyukám üdvözült mosollyal nyújt át egy meleg, kora nyári alkonyatkor. Szélsebesen fellapozom, s rögvest el is sápadok. Vagy húsz képkockán szerepel a nyalka fekete fiú – csak épp nem Buzás Feri, hanem hasonlóképpen magas és fekete hajú padtársa és legjobb barátja, Takács Peti. Ugyanaz az öltöny, ugyanaz a vagány fekete keretes szemüveg, ámde orra hegyén hiába keresem a színes szárnyú pillangót.

Megsimítom anyukám kezét, halk köszönetet mondok fáradozásáért. Végtére is megtette, amire kértem. Megörökítette a magas, fekete, szemüveges fiút. Valamelyiket a kettő közül. Mindegy, melyiket. Hisz így is, úgy is csak kép, kétdimenziós.

Ifjúságom röpke pillanata elszállt lepkeszárnyon. Új májusok jöttek, új szerelmek, viszonzottak és viszonzatlanok. Most is rám talált a május, lassuló lépteim dobognak a vérszirmú pipacsmezőn. Ferire gondolok, eszembe jut, mi lett volna, ha… Egy párhuzamos univerzumban, a mátrixban, vagy a való világban – tudom is én, melyiket élem most –, együtt öregednénk meg, gyerekekkel, unokákkal. S még ha nem is léteznek párhuzamos univerzumok és mátrixok, a szerelem örök. Viszonzatlanul is.

Szellő lebbenti fel ősz fürtjeimet a homlokomról, ajkamon eltévedt ifjúi mosoly. Az égből, fodrozott szélű felhőkön át színpompás, óriási pillangó repül. Az orrom hegyére ül, vígan verdesi szárnyát.

Bora Ildikó
Author: Bora Ildikó

Bora Ildikó az Irodalmi Rádió szerzője. A Szegedi Tudományegyetemen szereztem francia-orosz nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Tanulmányaim során behatóbban megismerkedhettem e két nemzet kiemelkedő irodalmi alkotásaival, vallom, hogy ez a tudás jelentős mértékben hozzájárult íráskészségem fejlődéséhez. Kedvenc szépirodalmi műfajom a romantika, ezen belül is Victor Hugo regényei. Középiskolás koromban szerettem meg a krimiket, sorra faltam Agatha Christie könyveit. Már kisgyermekként gazdag fantáziavilágról tettem tanúbizonyságot, az édesanyámtól hallott meséket továbbgondolva újabb és újabb történeteket találtam ki. Diákéveimben versekkel próbálkoztam, később azonban rájöttem, hogy a prózában otthonosabban érzem magam. Eleinte rövidebb humoros történeteket írtam, majd 2017-ben, az Aba Könyvkiadó gondozásában megjelent A rettegés piramisa című regényem, ami egy Egyiptomban játszódó, kalandokkal és szerelmi szállal fűszerezett bűnügyi história. Gyermekkoromban öt évet töltöttem Kairóban a családommal együtt, így a könyvben szereplő helyszíneket volt alkalmam a valóságban is megismerni. Rövidebb prózai műveim témáját egy-egy érzésből, hangulatból, színekből, illatokból merítem. Jártamban-keltemben figyelem az embereket, mozdulataikat, hanglejtésüket, s máris körvonalazódik a fejemben egy újabb novella szereplője. Egy novellám (Lelki szemetes) megjelent az Irodalmi Rádió Szegény az ördög, mert nincsen neki lelke c. antológiájában 2021 novemberében. Egy versem (Szerelmes szonett) bekerült az Irodalmi Rádió Szerelmemnek Bálint-napra (2022) c. antológiájába. Eddigi életpályám során jó néhány foglalkozást űztem, voltam...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doktor bácsi

Doktor bácsi   Doktor bácsi gyere gyorsan, Hogy elmondjam fáj a torkom,, Varázsolj hát nekem mesét, Gyógyítsa meg nép gyermekét!   Adjál nekem útmutatást, Miként

Teljes bejegyzés »

Mièrt hangtalan

Miért hangtalan, miért csak szemeddel mondod, nem jó ez így, Már réges-rég nem azt csináljuk, amit szeretnénk. Átverjük magukat, hogy ez csak ideiglenes. Minden mi

Teljes bejegyzés »

BÉKE

BÉKE Belenézek a tükörbe ha mosoly néz vissza a lelkembe Édes álomba szenderít tündérvilágba elrepít Keresem a boldogság kútját szomjam oltva békémet meglelhetem Elérhetem s

Teljes bejegyzés »

A legnagyobb a szeretet

A legnagyobb a szeretet. A legek világában élünk Versenyzünk és ha csúcsra érünk Diadalmasan széttekintünk Az egész világot a lábunk előtt véljük Pedig csupán egy

Teljes bejegyzés »

ÉRKEZIK AZ ŐSZ

Érkezik az ősz múlik a nyár, Ám, Nap forrósága még átjár. Még lüktetve mutatja magát, Majd a hűvös ősz köszönt ránk.   Erdő szín kavalkádban

Teljes bejegyzés »