Az első ember a Napon.
Első hallásra erős túlzásnak, túl nagyratörő tervnek tűnik. Milliárdokat költeni ilyesmire? Minek?! De a tudományt nem lehet megállítani. Kerül, amibe kerül. Magyarország és Sunália (régen Napál) kormánya együttműködési megállapodást írt alá. Embert küldenek a Napra. Kölcsönösen egymás országába utaztatott küldöttségek tárgyalássorozatát lezáró záródokumentumban kijelentették, hogy még ebben az évtizedben járművet küldenek a Napra, benne emberekkel. Azért esett a magyar kormány választása Sunáliára, mert sokat süt ott a nap és nagyon. Hozzánk hasonlóan demokratikus kormány vezeti az országot, ők is felismerték, hogy nem szabad szűkmarkúan bánni a tudomány támogatása terén. Mi magyarok minden tudományokban elsők voltunk, vagyunk és leszünk. A foci, az nem megy nekünk, de az nem is igazi tudomány. Amikor az első magyar a holdra lépett. Két holdja volt a földjének és még pár hektárja. A bolygónkat kísérő Holdat is magyar láb taposta először, ez természetes. De az amerikaiak merő rosszindulatból, történelem hamisítást elkövetve felgereblyézték a mi nyomainkat. Azért az ő bakancsuk talpának nyomában is ott virít a „Made in Hungaria” , ha elmosódva is, de jól kivehetően.
Nem is értem, hogy miért nem jutott eszükbe eddig? Majd jönnek utánunk, aztán retusálják a történelmet és nagyképűen hirdetik: „Kis lépés ez az emberiségnek, de égető érzés nekem.” – mondta az első napralépő Bowlie Star. Az első Napra lépő valószínűleg nem magyar lesz, hanem sunáli. Ők jobban bírják a meleget, mint mi, magyarok. Természetesen nem a Nap felénk forduló, izzó oldalán száll majd le az űrhajónk, hanem a másik, árnyékosabb oldalon. Talán egy kicsit hűvösebb, mint ez az oldal és kiszivárgott hírek szerint próbálják éjszakára tervezni az érkezést, amikor nincs olyan forróság ott. Reggelre majd akklimatizálódnak, hozzászoknak az ottani meleghez. Hogy Sunáliában mivel látnak neki az előkészületeknek abból a pár milliárd Euróból, amit a magyar kormány utalt át, azt nem lehet tudni. Magyarországon hatalmas földterületet adományoztak a NAZA-nak (Napi Asztronauták Zempléni Akadémiája), itt épül majd a kilövő állomás és űrbázis. Megvették a polgármester régi házát, ahol űrmúzeum nyílik és a tervek szerint majd itt mutatják be a Napról hozott kőzet mintákat is és megkezdték az űrhajósok kiválasztását is. Az egyik egyetem neves professzora már fel is ajánlotta, hogy kollégáival kifejlesztenek egy napi körülmények között is működő porral oltó készüléket. Önkéntes munkájukért nem kérnek díjazást, csak a felhasznált anyagok megvásárlására kérnek hétszázötvenmilliót. A ruházat fejlesztésére nem kell sokat költeni, a hivatal szomszédságában működő piacon, a CSi Kung Kft. árul mindenhol használható esőkabátokat a Sokfejű Sárkány ruhadiszkontjában. Az esőkabátot csak rá kell húzni a szkafanderre és mindentől megvéd. Örökélet garancia van rá! „Sok ocó!”
A hőálló csizmájuk viszont nem vált be. A hő se bírta és a csizma se.
Egy átlagos szalonnasütéskor produkált tűzbe dobva a csizma úgy megolvadt, hogy szétterült a lángban és elfojtotta a tűzet. A kísérlet lefolytatásánál szerencsére jelen volt a helyi önkéntes tűzoltó egyesület elnöke és rögtön lecsapott a csizmákra. Mindet megvette rendkívül jutányos áron.
Kiderült, az amerikaiaknak volt már egy titkos kísérletük. A lezárt aktának beszédes címet adtak: A nagy égés. Még a ’70-es években ezek az öntelt fajankók elindítottak egy űrhajót. Egyenesen a Napba! Nyáron, a legnagyobb melegben! Ráadásul délben ért a Naphoz az űrhajójuk, sehol egy kis árnyék és még csodálkoztak, hogy porig égett a bádog tákolmányuk.
Author: Mandel Imre
Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica, papa). Fogalmam sem volt hogyan kell fogalmazni. Később belejöttem. Felelősséget nem szívesen vállalok az írásaimért. Nem én találtam ki, hogy közre adjam őket. Lelkemnek kedves menyecske terelt erre. Azt gondolom, hogy a humornak mindig, mindenhol helye van. Ez nem művészet, ez trauma fermentálva.