Sibelius : Finlandia

Sibelius: Finlandia
Távol a tengereken túl
Van egy ország Finnlandia
Ritkán látogat oda
Íly távolba hazánk fia
Zúgó fenyvesek honában
Sokszor csak a varjak szállnak
A vastag hó ott bölcs takaró
Csak a napsugár az elaltató
Ha sugarai virítanak
A tavi rózsák is kinyílnak
Tóból van bőven belőle
Ez a vidék éltetője
Tele pisztránggal és csukával
Gyér lakóit kiszolgálja
Gyakoriak a tomboló viharok
Jégkunyhóban védve vagyok
Vihar utáni napfürdőben
A horgásznak kapása van bőven
Rénszarvasok étket keresnek
Gyom, fű, cserje ha beérnek
Az embernek jó társai
Az embert ki tudják szolgálni
Ha csend honol a fák énekelnek
Várva várják jöjjön a kikelet
Itt ott a szaunák füstölögnek
Az elfáradtak felfrissülnek
Ukkó az égi jó Isten
Északi fényt küldte itt lennt
Mivel igen rövid a nappal
Tájékozódni tudjon azzal
Figyelmeztette Vejnemöjnent
Pohjolába el ne menjen
Mert a gonosz északi emberek
Varázslattal majd megölnek
Építsenek egy új Szampót
Ilmarinnen pedig hajót
Utazzák be a tenger öblöket
Csodálják a szép völgyeket
Vigyázzák a nagy hegyeket
Szeressék a természetet
A fagy megöli a rossz gondolatot
Így tiszta szívűek maradtok
Csendüljön fel Vejnemöjnen lantja
Éljen soká szép Finlandia

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Faragó Maia

Mi marad?

A végén mi marad? Ha meg se próbáltad? Hagyod, hogy a fèlelem utat törjön magának? Hogy eleve vesztesnek tituláljanak? Közben te megnyílsz, te szeretsz, te

Teljes bejegyzés »

Csillaglesen

* Szellő rebben, a Hold ragyog – csak én vagyok meg a csillagok. Nyújtózkodom, bemérem, hátha valamelyiket elérem. De mindegyik oly messze van, s én

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Petes H. László

Várva

Várva   Suttog a lant, kietlen hant Vágyak alant, söprik a vant Feléd izzik minden ideg S eléd csúszik…lelked hideg   Tenni vágyna távnak árnya

Teljes bejegyzés »

Bál után

„- Ennek az estének nem lesz se vége, se hossza…” – sóhajt a kristályváza villanyfénytől megfosztva, pedig boldogságához mindig csak annyi kellett, hogy maga is

Teljes bejegyzés »

…Búcsúzóul

Nem àlltam még készen, Erre …nem is lehetett, Hogy elveszítsem hirtelen, Kit szívemből szeretek. A tàvolsàg közöttünk, Nagyobb nem is lehet, Sosem szoríthatom Meg màr

Teljes bejegyzés »

A mamára várva

Szomorú napra ébredtem, mikor ràjöttem, Màr nem vagy velem…. Édesanyàm, valami  hibàt vétettem, Hogy többé neked nem kellettem? Ha rosszat tettem, vagy mondtam, Kérlek, bocsàsd

Teljes bejegyzés »