Mindig szerettelek.
A jövőből jöttél elém.
A múlt tovatűnt tavában,
Fürödtünk, Te meg Én.
Városok hídjai felett,
Fogtuk egymás kezét.
A piramis csúcsán,
Néztük a Nap szemét.
Befont hajamon,
Szikrákat szórt,
A hajnali fény.
Lovagoltunk vad mezőkön,
Ittuk a források vizét.
Vöröslő homokba,
Lábnyomokat fútt,
A sivatagi szél.
Kőből épített várunkba,
Vittük a remény szívét.
Harcos íjainkkal,
Nyilakat lőttünk az ég felé.
A kéklő égen repült a sólyom.
Hirdette az ősök szeretetét.
Folyók tükrében,
Fa lombján,
Csillan a fény.
Csónak ring a tavon,
Megérkeztünk.
Te meg Én.
Author: Molnár Julianna
Molnár Julianna az Irodalmi Rádió szerzője. Születési és írói nevem: Molnár Julianna. Óvónőként dolgoztam 40 évig. Az őszinte gyermeki lélek szépségeit élhettem át. 2021 őszén egy csodálatos szerelem hatására az ihlet sugallata megérintett és megszülettek a versek, a szerelemről, szeretetről, a Duna part csodáiról, fákról, virágokról, hitről, reményről, Istenről. Pesterzsébeti közösség művészeti élete 13 éve az életem része. Eszes Zoltán festőművész barátommal közös kiállításunk: Társ-Művészet címmel június 03-tól 09. 24-ig volt látható. Verseimet Zoltán fotóival mutattuk be, a Csili Művelődési Központban. Sikeres pályázat eredményeként, az Arte Tenebrarum Kiadó, Könnyek tengere, Antológiában megjelent versem: Mosoly könnyei címen. Szinte naponta írok. Szeretnék verseimmel szeretetet ültetni az emberek szívébe, hogy érezzék nincsenek egyedül. Mert velük van a természet világa, az emberi közösség hite, reménye. Megtisztelő, hogy ajándékot kaptam az élettől. Köszönöm!