Ki dönti el, hol a határ?
Meddig jó nekem,
és honnantól fáj?
Illik lennem feketében,
mert nem erkölcsös fehérben?
Beszélhetek vagy hallgassak?
Mennyit szabad önmagamból
őszintén kimondanom?
Ki húzza meg az erkölcs határát?
És ha a vonal
már száz éve ugyanott áll?
Erkölcs még,
vagy irányított szolgaság?
Béklyó rajtunk
a gondolati rabság?
Ha vágyom a szád puhaságát,
az másnak miért fáj?
Ha kívánod a csípőm ívét,
kit és mivel bánt?
Ha szaftos húsból jókat eszem,
hogyan befolyásolhat az téged?
Nem kötelező velem enned.
Más a tányérod.
Más az életed.
Túl sok az okostojás,
aki ítélni szeret,
de élni helyetted akar.
Elfojtott vágyait
erkölcsnek nevezi,
aztán szófolyamban
rád önti mind.
Közben fordul a világ szekere,
csak maga sem tudja:
álljon itt,
vagy menjen tovább?
Toporog.
Morog.
Nyomorog.
Sokk, elvárás, nyomulás.
Merre van az arra?
Kell még egy kanyar?
Együtt?
Egyedül?
Sokan már futnak.
Porfelhőben keresik
a saját útjukat.
Ami régi: rossz.
A tegnapot kivégezzük.
A holnapot még nem ismerjük,
de már rohanunk felé.
Előttünk újabb legelő.
A birka lehajtja fejét.
Nem látja az utat,
csak érzi hátulról
a következő birka homlokát.
Lökik.
Ő is lök.
Megy a nyáj.
Cél?
Erény?
Boldogság?
Majd megvesszük.
Ha lehet,
akciósan.
És én ott állok
ebben a nagy vonulásban,
és ugyanazt kérdezem,
amit az elején:
ki dönti el,
hol a határ?
És mikor vesszük végre észre,
hogy nem minden határt
kell átlépni –
de nem is mindegyik előtt
kell lehajtani a fejünket.
Author: Farkas Etelka
Farkas Etelka vagyok, nyugdíjas tanítónő. Írni akkor kezdtem, amikor befejeztem az aktív munkát. Először egy naplószerű blogot írtam, majd ráéreztem az alkotás ízére. Nagyon sok mondanivalóm van a világnak, a tapasztalatok, a traumák, a történetek. A bejegyzések formálták a stílusomat, és novellák, versek születtek. Első verseskötetem a Küldj egy angyalt! (2024), utána egy autofikciós regény következett Nem bánok semmit (2024), majd újabb versek Hétköznapi líra (2025). Az utolsó kötetem 2026-ban jelent meg, címe Anyaseb, és ebben szerzőtársam Szabó Kitti a kollázsaival. Nincsenek jelentős díjaim. Antológiákban, internetes folyóiratokban jelentek meg alkotásaim. Könyvbemutatókon, felolvasásokon személyesen találkozom az olvasóimmal. Írásaimban a hétköznapi élet örömeire hívom fel az emberek figyelmét, és népszerűsítem a művészetterápiát. Költői stílusom a lírai tárca lehet, mert nálam a vers és a próza összeér. Ritkán írok kötött formában. Elindulok valami hétköznapitól, abból lesz egy lelki felismerés, és eljutok egy halk csattanóig. Az irodalom egy ösztönös rokonság, melyben suttogva kiabálok. A negyedik könyvem elkészülte után létrehoztam egy szerzői oldalt is, ahol szeretnék a követőimmel interakciót kialakítani. Folyamatosan alakul a stílusom, bővül a közönségem. Újabb verses köteten és regényen is dolgozom. https://fetelka.hu/ https://www.facebook.com/fetelka
