Még remélsz
Megint egy új nap, nem hozott semmi változást.
Meddig reménykedsz még, hogy a holnap mást hoz?
Csók tengerét, simogató szerelem áldást
kitől remélsz, ha jövőt többé már nem álmodsz?
Homok volt az erősnek hitt kövezett út,
a múlt messze, senkit nem érdekel a jelen.
Az a kislány, ki anyjához mindhiába fut
elsüllyedt a vad, háborgó élettengeren.
Mi hát a cél? Mi az, miért felkelhetsz újra?
Tedd fel magadnak a kérdést, választ lelsz-e még?
Hol van, ki lelked gubancát mégis kioldja?
Megsimogat, mikor már a szép szó nem elég?
Eljön-e akkor, ha két kézzel tolod messze,
ha fájdalmad nem enged senkit közeledni?
Lesz- e akkor szeretni téged elég mersze,
Mikor már nem lesz semmiért, téged szeretni?
Author: Apor Kata
Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....
