Rózsa Iván: Pára

Rózsa Iván: Pára
(Haiku-változatok)

Völgyek mélyéről
Lassan felszáll a pára:
Nappá vált idő.

Ihletek fogytán
Tollat cserélt kapára:
Előnyére vált…

Tékozló fiú;
Apára nincs szüksége:
Csak ha bajban van…

Kisütött a Nap:
Oszlik a párafelhő,
Írmagja sincs már.

Felszarvazott férj…
Nevet rajta a falu:
Ó, szegény pára!

Tomboló nyáron
Párakapu működik;
Hűsít bennünket.

Páraelszívó
Konyhában bekapcsolva:
Nincs már ételszag.

Nincs benne lélek,
Csak pára, velejéig
Romlott lett mára.

Vén, fakó lova
Kilehelte páráját:
Vehet most újat.

Megveszi rögtön:
Nem számít kalap ára,
Van pénze bőven.

A Pó-síkságon
Nem köd ez még, csak pára:
Méterig látni…

Felszállt a pára;
Köd előtte, s utána:
Istennek hála!

Sikeres műtét:
Párás szemüveg múlté;
Szemed, mint sasé.

Nőt? Ismert párat,
De egyet sem ismert ki.
Szeszély vagy titok?

Páratlan látvány;
Völgyből felszálló pára:
Párátlan vidék.

A Napnak hála,
Hát fölszállott a pára;
Szomszéd házára.

Vaksi bányaló,
Kocsis hajtotta társa:
Mind szegény pára.

Született balek,
Ütötte-verte a sors:
Mily szegény pára!

Budakalász,
2021. november 13.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Véletlen és tudatosság (2)

  „A nyár óriási talpa hihetetlen Gazol, virágok nyakszirtjére lép; Én csak magamhoz voltam kegyetlen. Én soha nem adtam fel a reményt.”   (Csukás István:

Teljes bejegyzés »

Humor a fűben

Egyszer, egy kis faluban élt egy idős bácsi, aki híres volt a furcsa, de vicces megjegyzéseiről. Mindenki tudta, hogy ha nevetésre vágyik, csak el kell

Teljes bejegyzés »

A vacsora

Egy kisvárosban élt egy ismerősöm, aki híres volt arról, hogy mindent túldramatizált. Egy nap a barátok összegyűltek a kávézóban, és elkezdtek mesélni egymásnak a legrosszabb

Teljes bejegyzés »

A nagyi és az okostelefon esete

A nagymamám a technológia világában abszolút kezdő, és egyszer eldöntötte, hogy okostelefont akar. Hatalmas örömmel vásároltunk neki egyet, és tanítgattuk, hogyan kell használni. Az elején

Teljes bejegyzés »

Párhuzamosok

Párhuzamosok A párhuzamosok a végtelenben találkoznak Az ellnefelek az Úr trónusa előtt békére találnak A bűnbánat, a bűnbocsátás nagy- nagy kegyelem remélem éltem végére én

Teljes bejegyzés »

Szeretném

Szeretném, ha itt lennél, szeretném, hogy velem legyél. Szeretném, ha fognám kezed, és semmit mondón fecsegnék neked. Csak dőlne belőlem a szó, ha most itt

Teljes bejegyzés »