Milyen egyszerű

Milyen egyszerű!

 

Gúzsba köt ez a nagy én tudat

nem enged igazán szeretni.

Nem találom hozzád az utat

félek, akarom-e keresni?

 

Ezernyi kérdés és nincs válasz

csak bennem cikáz. Önzés ez is?

Hiányzik az az erős támasz

mely rádöbbent, ember vagy te is.

 

Felállok, míg futja erőmből,

rombolom újra a falakat.

Az én tudat gúnnyal előtör

nem bírja legyőzni akarat.

 

Marcangol, szinte a húsba tép

de lám, Puszi kutyám okosabb

nem szól, mélyen a szemembe néz:

szeretlek annak, ami Te vagy!

Apor Kata
Author: Apor Kata

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....

Megosztás
Megosztás

2 válasz

  1. Szia Kata! Ezt a versedet sem állhattam meg szó nélkül. Nagyon tetszik Puszi kutyád.

    Szeretettel:

    Katica

    1. Kedves Katica!
      Igen, a kutyáktól érdemes tanulni. A szeretet ami moriválja őket, és nem keresnek okokat, nem akarnak megfejteni talányokat. Bár előtérbe tolják magukat,pusztán azért, hogy szeretetükkel mosolyt csaljanak az arcunkra, és úgy érezzük mégis csak érdemes élni! Csodálatos lények!
      Örülök, hogy tetszett a versem!
      Üdv:
      Kata

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

69 − = 67

Versek
Ivántsy Gábor

pesszimizmus

  Andreának (alias Hárpi, „a Párja”)   boldog voltam, vagyok, leszek gondoltam, míg veled voltam,   de mióta elhagytál és elhagytalak, kezemen nem érzem illatodat,

Teljes bejegyzés »

Az árnyas fák alatt

Az árnyas fák alatt. Az árnyas fák alatt magamba szálltam Gondjaim elűzni, nyitottam a világra A természet őszinteségét csodáltam Ezzel életkedvem ismét megtaláltam Haragról dalolj

Teljes bejegyzés »

ars politica

Végre vége a kampánynak. Leszavazott mindenki meggyőződése szerint, vagy farhát csomag mennyiségének megfelelően. Volt, aki kézpénzt is elfogadott. (Nem, nem írtam el. A kezébe kapta

Teljes bejegyzés »

Mezei haiucsokor

Keresd a képet Berki hadakban tisztul Érik a dallam   Hersen a pázsit Réti világnak hódol Lakója halkan   Éteri légben Kanyarog jámbor felleg Levegőárban

Teljes bejegyzés »