Milyen egyszerű

Milyen egyszerű!

 

Gúzsba köt ez a nagy én tudat

nem enged igazán szeretni.

Nem találom hozzád az utat

félek, akarom-e keresni?

 

Ezernyi kérdés és nincs válasz

csak bennem cikáz. Önzés ez is?

Hiányzik az az erős támasz

mely rádöbbent, ember vagy te is.

 

Felállok, míg futja erőmből,

rombolom újra a falakat.

Az én tudat gúnnyal előtör

nem bírja legyőzni akarat.

 

Marcangol, szinte a húsba tép

de lám, Puszi kutyám okosabb

nem szól, mélyen a szemembe néz:

szeretlek annak, ami Te vagy!

Apor Kata
Author: Apor Kata

Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

2 válasz

  1. Szia Kata! Ezt a versedet sem állhattam meg szó nélkül. Nagyon tetszik Puszi kutyád.

    Szeretettel:

    Katica

    1. Kedves Katica!
      Igen, a kutyáktól érdemes tanulni. A szeretet ami moriválja őket, és nem keresnek okokat, nem akarnak megfejteni talányokat. Bár előtérbe tolják magukat,pusztán azért, hogy szeretetükkel mosolyt csaljanak az arcunkra, és úgy érezzük mégis csak érdemes élni! Csodálatos lények!
      Örülök, hogy tetszett a versem!
      Üdv:
      Kata

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Orosháza

Orosháza. Írta: Egyed-Husti Boglárka   Épp szálltam ki a vonatfülkéből, amikor Zoli rám pillantott. Az édesanyja nagyon beteg volt őt jöttünk meglátogatni, de Zoli sem

Teljes bejegyzés »

VÁROK RÁD MIKULÁS

         VÁROK RÁD MIKULÁS   Szarvasok húzzák a szánom, hozzád jövök ma este, Ajándékot viszek neked, vágyaidat meglestem. Figyeljetek aprónépek, kisfiúk és kislányok, Ez

Teljes bejegyzés »

Pünkösdi királyság

Való igaz, hogy furcsán nézett ki! Felül csákó alakú zöld sapka, lejjebb élénk, tarka színek nevettek a rácsodálkozóra. Nagy batyu is volt nála, mint egy

Teljes bejegyzés »
Versek
Bora Ildikó

Karácsonyváró

Aranyszálra fűzzük lelkünk legjavát, Fénylő gyöngyszemekből kötünk koszorút. Ajtónkra függesztjük a várakozást, Karácsonyestéig hosszú még az út. Gyertyalángban lobog kezdet és a vég, Csend telepszik

Teljes bejegyzés »

Az eltűnt tavasz

Tétova ősz, amint halad, Néha még izzó nyárba vált. Látva hófehér, szép hajad, Csillámló, hűs telet kiált. Bennem a nyár lebbent tova, Örök varázzsal hiteget.

Teljes bejegyzés »