Néhány verses próbálkozásom (a Verslista tematikus belső pályázataira születtek)

Tűnődés Covid idején

(Feladat: minél többször használni   F+F betűs szavakat)

 

Fonákjára fordult egy éve az életünk,

Maszk nélkül utcára se nagyon léphetünk.

Nem vár ránk a boltos: rendelj telefonon.

Elmarad rendezvény, nem lát már a doktor,

Furcsa félelem az, ami lelket rombol.

Távgyógyítás, távkapcsolat, neten a múzeum

A színész még filmet forgat, de nincsen publikum.

Online órán a tanuló hogy figyeli fizika tanárát?

Játszik közben telefonon, lövöldözi a barátja tankját.

Oltás hozza az enyhülést, nem lesz több bezártság,

Csak közben a mutáns vírust nehogy kimutassák.

Mikor lesz a mi életünk újra majd a régi?

Amikor az öleléstől többé nem kell félni.

Fonákjára fordult ez a cudar világ!

Tanulunk belőle? Eljön a szabadság?

 

A küldetésed

(az idézete felhasználása volt a feladat)

Ódon romok árnyékában

Számot vetek csak magamban.

Minden múlik, omlik, pereg,

Az ember hiába kesereg.

Időt álló dicső romok,

Egykor pompás várkastélyok.

Nem lakják már, múlt tanúi,

Helyük traktor fogja túrni.

Elpazaroljuk a múltunk?

Nélküle mind csonkák vagyunk!

 

Még nem késő megmenteni,

Csak tenni kell, kiálltani.

Nem csak pénz kell, lelkesedés,

Hazát védő újrakezdés.

Maradj itthon, keress várat.

Világjárás? Az még várhat!

Fedezd fel, mit nyújt a haza.

Hegyen – völgyön barangolva.

Dicső múltját nem feledjük,

A küldetést így teljesítjük.

 

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Doberdó 1.

Magyarok a Nagy Háborúban… A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. A

Teljes bejegyzés »

Hétköznapok… szilánkokban

Mereven bámulok Álmélkodó rosszallással, Arra, mi nem tetszik. * Lehetetlen az, mit Én nem tudok megcsinálni. Rosszak, körülmények. * A hideg kávémat Iszom, nem megyek

Teljes bejegyzés »

ELSZÁNT EMBER

ELSZÁNT EMBER Egy kiváltság szorong, Bennem a düh forrong. Elnyúlnék egy vágyon, Vezess felé lábnyom. Szorongásom kiváltság, Elkerülni nagy bátorság. Halhatatlanok hordaléka, A tudás maró

Teljes bejegyzés »

Majd nászt ülünk!

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz’ nem a fékem. Mi ketten majd valódi, nagy

Teljes bejegyzés »