Kényszer ébredés

Hajnalban ébredek,

Kifelé révedek.

A sűrű ködfátyolba burkolózott 

December eleji hajnalt kémlelem.

 

Még visszahúz a takaró,

Mikor álomtól kókadozó

Réveteg szememmel

Az ablak üvegét keresztül szelem.

 

Lassanként már kél

A sűrű, ködtől maszatos tél.

Odakint felröhög a két fokos szél,

A ciprusok hajlongó ágain.

 

Pirkad. Lassan.

Kedvem beláthatatlan.

Mély sóhajtól duzzadó mellkasommal

Indulásra noszogatom tagjaim.

 

Magától mennek lábaim,

S megállnak a konyha kövein.

Ujjaim révetegen matatnak

A vízforraló gombjain.

 

Nyugtató tea illat

Negédes gondolatot villant,

Minden korty csak erősíti vágyam:

Lesz ami lesz, a kötelesség elillant.

 

Visszafekszem aludni.

Csorba Viktória
Author: Csorba Viktória

Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Cicabújócska

Mici cica a mi cicánk. Ragaszkodik mihozzánk. Hogyha hívom, elszalad, megbújik az ágy alatt. Ott dorombol, miákol, láthatóan hiányol. Most sem lelem, hol lehet? Hívom,

Teljes bejegyzés »

Hazafelé

Óbuda – megannyi eltaposott léptem nyoma flaszterén elszórtan hever. Fakuló emlékek territóriuma, melyen múltbéli emlékjelek, mint szagló állati mirigyek, idézik múltamat. Rég eljárt útjaim megfakult

Teljes bejegyzés »

Büszkeség

Büszkeség   Fiatalságnak manapság, Mindnek megvan a palotája; Inasa és udvari bolondja, Istállója és bástyája.   Mind azt hiszi, hogy elért valamit, Csak azt senki

Teljes bejegyzés »

Bánat morzsák

Szemedre könnyfátylat von a bánat,   hogy a sírás gyógyírként   enyhülést, s feledést hozzon  sajgó sebed fájdalmára,  melyet a keserű csalódás ejtett rajtad.    Még

Teljes bejegyzés »

Fényes

FÉNYES Megérint a jelenlét: Bízz bennem, itt vagyok! Velem van meleg, lélekőrző, gyógyító mosolyod. Szívrebbenésnyi időben: a belső hang-remény. Gyönyörű fáradtság horgonyoz le, színtiszta átlényegülés.

Teljes bejegyzés »

Morze | Széphegyi Patrik

Melletted ülök, tök némán és vakon, Szádból a szíved monológja potyog, Ez életnek tűnő végtelen napon feladtál, mint Morse a táviratot. Mennyi szar verset írok

Teljes bejegyzés »