Hajnalban ébredek,
Kifelé révedek.
A sűrű ködfátyolba burkolózott
December eleji hajnalt kémlelem.
Még visszahúz a takaró,
Mikor álomtól kókadozó
Réveteg szememmel
Az ablak üvegét keresztül szelem.
Lassanként már kél
A sűrű, ködtől maszatos tél.
Odakint felröhög a két fokos szél,
A ciprusok hajlongó ágain.
Pirkad. Lassan.
Kedvem beláthatatlan.
Mély sóhajtól duzzadó mellkasommal
Indulásra noszogatom tagjaim.
Magától mennek lábaim,
S megállnak a konyha kövein.
Ujjaim révetegen matatnak
A vízforraló gombjain.
Nyugtató tea illat
Negédes gondolatot villant,
Minden korty csak erősíti vágyam:
Lesz ami lesz, a kötelesség elillant.
Visszafekszem aludni.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.