Mikulás ajándékot kaptunk

Mikulás ajándékot kaptunk

Mikulást ünnepelni készültünk
S friss levegőt belélegeznünk
Régen látott drága unokáink
látására, boldog meglepetésére
Jött a váratlan , lesújtó híradás
Petike köhög, és belázasodott
Mit orvosa véleménye szerint
nem a covid járvány okozhatott.
Búslakodva ültünk a szobánkban
Ez az ünnep is marad magányban
Minden gyerek hűen felkeresett
telefonjával, kívánt szép ünnepeket
Láttuk vidám mosolygós arcukat
Ajándékokkal megrakott asztalukat
Örömmel mutatták új társas játékaik
Vigasztaltak,a találkozásig gyakorolják
szabályait és fortélyait megtanulják,
Parányi hó esett, mit összekotortak,
s hóembert készítettek belőle
hogy ezzel minket vigasztaljanak
Hosszan eltűnődtünk bánatunkban
a remélt jövőnkbe kapaszkodva:
Lesz -e éltünkben boldog Mikulás
vírusmentes, egészségben maradás
Meglepetésünkre a drága szülőktől
nagyszülőként ért egy meglepetés
Legszebbnek tűnő ajándékként
Melytől szemünk könnybe lábadt
A két fiúcska kis testvérkét várhat

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »