A kollektív bűnösség elve jogán – évforduló

A kollektív bűnösség elve jogán a törvényesség látszatával készítették elő 1945. decemberében a magyarországi svábok kitelepítését. A törvénytelenségeket és embertelenségeket a jogalkotók a joggal való visszaéléssel, joszabályokal leplezték. Törekvésük hogy a jogfosztó és jogkorlátozó intézkedésekkel a német származású, de Magyarországon élő családok ingatlanjait, vagyonát megszerezzék és azokat elosszák. Politikai felelősséget sütöttek minden magyar állampolgárra, aki az 1941-es népszámláláskor magát németnek vallotta. A kitelepítést megelőző intézkedések:  1945. december 22. – Nagy Imre miniszterelnök (FGP) előterjesztésére 1945. dec. 29-én elfogadták és megalkották a rendeletet. A kollektív bűnösség elve a hazai németek (svábok) kitelepítésére. 1946. januárjában pedig már megszületett a végrehajtási rendelet is. Újabb stigmágakat ragasztottak emberekre, családokra. Mindezt pedig csak azért, hogy legálisan tudják elkobozni a vagyonukat.

Családunkban szájról szájra, generációról generációra jár egy történet arról, hogy Dorogon a Szent Imre utcában lakott köztiszteletben álló sváb család, hogyan kapott fertályórát arra, hogy fejenként öt kilós csomaggal hagyják el a házukat és szálljanak fel egy teherautóra. Az utcában lakók tehetetlenül nézték a deportált család pakolását. Családi történetek maradtak fenn arról, hogy a sváb családneveket gyorsan magyarosították, hogy bizony kommunista párttagságot vállaltak  csak azért, hogy vagyonukat megtarthassák, hogy lakóhelyüket megőrízhessék. A rendszerváltáskor pedig suttogva adták egymás között tovább az óvatosságra intést, az akkori új miniszterelnök nevét. Akkor még éltek „sváb” jelzőt „stigmaként” viselő, emlékező idős emberek, kik óva intettek a szép új világ új rendszerétől, bizalmatlanul intették unokáikat óvatosságra.

A frusztráció lélektanára épített propaganda meggátolja az embereket abban, hogy ne higgyenek a kollektív bűnösségben, és hogy tegyenek ellene valamit. A mai globalizált világban kikre ragasztanak majd újabb stigmákat? Kik lesznek azok a kollektív bűnösnek kiáltott áldozatok, akik életét, ingó és ingatlan vagyonát, hagyományait elveszik, eltiporják a jognak asztalánál ülő fő bűnösök?! Kik lesznek az újabb bűnbakok? S miért talál a gyűlölet mindig oly jó táptalajt? A tömeges téboly közepén vagyunk ismét. A történelmi évforduló hetében és az elkövetkező hónapokban embertársaink újabb csoportja lehet kiszolgáltatott. Egy globalizált hatalmi játszma kénye-kedve szerint bábokként élhetünk, de nem nézhetjük közönnyel amit embertársainkkal és velünk szándékoznak tenni. Ez már nem vereség, ez már a halál, az erkölcs halála.

Foto forrása: Kibic magazin

 

 

 

Deák Mária
Author: Deák Mária

Deák Mária az Irodalmi Rádió szerzője. Az írás számomra a hétköznapi kreatív önkifejezés azon módja, ami boldogabbá tesz. A Gerecsében élek, szociális területen dolgozom. 2015. májusától írok rendszeresen amatőr szerzőknek szóló webes felületen.Több antológiában jelent meg versem és prózám.  A Holnap Magazin szerzője és az Irodalmi Rádió, alkotó közösségének tagja vagyok. 2017. júniusában a Holnap Magazin gondozásában jelent meg Tündérlabda című verseskötetem. Net kötetemet Kötöny vére címmel az Irodalmi Rádió készítette. A szerző netkötete az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Kötöny vére

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Sötétkék és ezüst

Szelíd csendet hallgat éjszaka a táj, a tó partján semmi nesz, későre jár. Minden szín lassan elillan, mint a füst, nem marad más, csak sötétkék

Teljes bejegyzés »

Édes Emma

  Tizenöt éve rám talált a boldogság, A mosolyod nekem minden nap orvosság. Szülinapod a legszebb nap egész évben, Fújd el a tortán gyertyád és

Teljes bejegyzés »

Az örök pillanat

    Az örök pillanat   Az óra két mutatója megáll, az idő most megpihen, nincs más ezen a szent helyen, csak a tánc és

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A csend maradánya

Kimentem az erdőig. Zajt vittem magammal. Telefonfény derengett, élettelen árnyalattal. A fák nem szóltak hozzám, úgy ítélték, még avatatlan, mint akik mindent tudnak, csak álltak

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Háromsoros idő (haikuk)

éveket lassít tétován a pillanat – örök jelenben * pillanatcseppek életfolyót táplálnak – benne sors úszik * halk elmúlásban bánat már ne kísérjen – örök

Teljes bejegyzés »