Ne szomorkodj! Az idén már nem lesz több hétfő! Igaz, hétvége se. Majd jövőre eheted megint a vasárnapi rántott húsokat. Ebben az évben már nem kell vízdíjat fizetni és a mi utcánkban már a kukás se jár, az is majd csak jövőre. Ünnepélyesen megfogadom, hogy ebben az évben már nem tervezek egy hétre előre, az idén nem eszek már vasárnapi ebédet és minden reggel időben felkelek és minden reggel megreggelizek, aztán fogat mosok. Jövőre másképp lesz. De ebben az évben így fogom csinálni. Holnaptól, az év hátralévő részében senkit nem átkozok meg és mindenkivel szépen fogok beszélni. Nem megyek sehova és a telefont se veszem fel, híreket nem nézek és nem olvasok, akkor talán sikerülhet.
Azért nem vagy boldog, mert mindig hiányzik valami vagy valaki még. Ha megkapod akkor meg azon keseregsz, hogy miért nem volt már meg tegnap vagy attól rettegsz, hogy birtokolhatod-e holnap is. A most az most van, ne akarj „majd holnap” örülni a leheletnyi boldogságnak! Örülj most! Ebéd után meg este lesz majd másik öröm és a holnapnak is meglesz a maga öröme – ha lesz holnap. Jövőre minden más lesz, a naptárodra is 2022 lesz írva, ráadásul a december helyett január. Kell ennél több?! Jövő héten már azon elmélkedsz, hogy a múlt héten még tavaly volt most meg már jövőre van…milyen érdekes?
Van remény! Gondolhatnád azt is, hogy most kezdheted elölről a reménykedést, hogy majd most jobb lesz, talán megcsinálod, amit ebben az évben nem. Befejezed, de legalább elkezded. Akkor majd január végén tényleg szakítasz rá időt, de van rá egy egész éved (mint tavaly, meg tavaly előtt) és nem kell kapkodni. Ne rágódj ezen! Az év hátralévő részében már semmit sem tehetsz. Kár belefogni bármibe, majd jövőre…de akkor majd megmutatod.
Még az év utolsó napján is azon rágódsz, hogy nem lett kész, mert el se kezdted. Nem a te hibád. Úgy elrepült ez az év, hogy mire kimostad a hajadból a húsvéti kölni illatát már karácsony lett.
Szilveszterkor, hullafáradtan még a lencsét kavargatod. Éjfél előtt még noszogatni kell téged, hogy fogjad már meg a pezsgőspoharat, álljál már fel, mer’ himnusz! De amikor végre koccannak a poharak mégis mosolyra görbül a szád, egyik szegletében az óév örömei csillognak a másikban az újév ígérete. Ilyenkor tényleg nagyon szép vagy! Nahát, Téged öltöztet a mosolyod! A legszebb estélyi is csak kopottas hacuka nélküle. Szerintem gyakrabban kéne viselned – mondjuk mindig. Nem értek a divathoz, de ez a mosoly azt hiszem megy mindenhez. A piros ruhádhoz vagy a kék kabátodhoz. Illik az elnyúlt pulcsidhoz, de még az otthoni „jáccós” melegítőhöz is. Ez egy olyan ékszer, amit bármikor, bátran kipakolhatsz magadra (mint kamatos cigány az aranykeresztet a garbóra) (bocs’ ez kijött). Csak Neked ez jól áll, illik is hozzád. Szép. Tényleg viselheted munkában, sorbaállásnál, buszon, étteremben, alváshoz. Megnézném szívesen amikor boldog mosollyal az arcodon alszol. Szeretek gyönyörködni olyanban, ami egyszerűen szép.
NNBÚÉKN!
Nagyon, nagyon boldog új évet kívánok Neked!
Váljon valóra minden kívánságod (kivéve, ha azt kívánod, hogy dögöljek meg én vagy a kutyám). Akkor inkább csak minden jó kívánságod váljon valóra.
Author: Mandel Imre
Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica, papa). Fogalmam sem volt hogyan kell fogalmazni. Később belejöttem. Felelősséget nem szívesen vállalok az írásaimért. Nem én találtam ki, hogy közre adjam őket. Lelkemnek kedves menyecske terelt erre. Azt gondolom, hogy a humornak mindig, mindenhol helye van.
