Reggeli pillanatok
Karácsony második napja van,huszonhatodika.
Viola későn ébredt,hiszen ráért, az ebéd már készen volt. Csak a tésztát kellett kifőznie a húslevesbe.Beleszagolt a levegőbe, s az emeleti teraszról szétnézett az utcán. Két fokot mutatott a kinti hőmérő. Nem valami sok.- gondolta.
Egy negyven körüli nőt látott baktatni egy nyolc év körüli fiúcskával, meg egy pincsi kutyussal a közelben.Egyszerűen voltak öltözve, ráérősen mentek.Ennyi volt a mozgás, reggel kilenc órakor.A házak között újabban megjelenő, kóbor farkaskutyát látni nem lehetett, csak a hangját hallotta vonyítani a távolból. Valaki megvált tőle vagy elszökött. A nap sugarai erölködtek, de hatalmukat nem tudták érvényesíteni az égbolton.
Ráérősen a konyhába ment,hogy tálcára tegye a reggelijét. Banánt, meg egy darabot a pár napja vásárolt szőlőből. Szép,nagy szemekből állt, édes,zamatos íze volt. Kevés magja, gyorsan, jól lehetett vele lakni.A fürtért ezernégyszázötvennégy forintot fizetett. Alig merte megvenni.Nehéz volt,de fél kilót sem nyomott.Negyvenkilenc évvel ezelőtt ezerkétszáz forint volt a havi fizetése. Kevesebb.mint ma ez a fürt szőlő! Egy fürt, töprengett….
Kinézett a konyhaablakon,s látta,hogy már megint a sétáló utcában parkol egy fekete személyautó.
– Nem tartják be a szabályokat. Ide tilos behajtani! Ott a tábla is!- gondolta. Ahogy nézelődött,látja ám,hogy a kutyás hölgy a kisfiúval a kocsi felé tart, s megjelenik egy negyvenes férfi is, aki az apa lehetett.Üdvözölték egymást, amúgy elég tartózkodóan, s Viola számára rögtön kiderült,hogy a fiút láthatásra viszi el az apukája. A kutyus is kapott egy üdvözlő simogatást. Valószínű,hogy a nagymamához utaznak a kocsival. Talán vidékre. Az anya izgatottan topogott. A fiúcska türelmesen várt, mert apjának valamiért vissza kellett szaladnia a lakásba. A gyerek az anyja karját simogatta vigasztalásul.
-Aztán rendesen viselkedj, nagyapának segíts, amiben tudsz! Ne hagyd magad kikérdezni! Meséld el milyen jó eredményeid vannak az iskolában!- mondta.
-Jó! Megnézem Lajcsit is a szomszédban, meggyógyult-e már a törött lába? Ne búsulj,anya,holnap újra látjuk egymást! Aztán majd mesélek! Addig meg kibírod. Morzsit holnap is vidd ki sétálni!
Végre kinyílt a kocsi ajtaja, elbúcsúztak egymástól. A hátizsákot belódították a csomagtartóba. Az apa a volánhoz ült, a gyerek a hátsó traktusba, jobb oldalra. Elindultak.Az anya hosszan integetett gyermekének. A kocsi indexelt, s jobbra elhúzott.
A nő lehúzta a maszkot,elővette zsebkendőjét, és felitatta könnyeit. Viola a konyhában törölgette szemét.
Author: V. Nagy Ágnes
V. Nagy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Négy-öt éve foglalkozom novellák írásával. Jó történet mesélőnek mondanak. Az életből vett aktuális információkkal szolgálok. Érdekes karaktereket jelenítek meg. Olyan szituációkat, amelyeket az emberek észre sem vesznek, de a végén mégis rácsodálkoznak. Többnyire egyperces formákban. Abban reménykedve, hogy e rohanó világban ennyi idejük még jut az írásaim elolvasására. Novelláim változatos témájúak, lekötnek, szórakoztatnak. Napi útravalónak is nagyon jók. Munkáim több antológia és irodalmi folyóirat is közölte már. Nyomtatásra készen áll az első kötetem.