Nincsen egy mosoly,
Nincsen megértés,
Tapogatózik
Számtalan kérdés.
Múló képzelet
Ma még halovány,
Minden lépés csak
Csúszó ingovány.
Lehet hogy ebből
Semmit nem kértél,
Mégis benne állsz:
Vakfoltba tértél.
Feledékenység
A legnagyobb úr,
Még visszafelé
Halad a Merkúr.
Tépelődésben
Vívódó válság,
Eluralkodó
Bizonytalanság,
Nem látsz, nem látnak,
Nem vársz, nem várnak,
A kérdéseid
Vakfoltba zárnak.
Ha nem kérsz, nem félsz,
Így már nem remélsz,
Vakfoltban vakon
Sistereg a lét.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.