Rémképek

Rémképek

Feszülnek a lelkek
Halmozódnak a félelmek
A mérhető történelemben
Kísértések és merényletek
Árvizek és földrengések
Az emberei fösvénységek
Mind egy üstben keringenek
A farkasok üvöltenek
A nyulak odukban reszketnek
A vadászok lesben állnak
Csak ködös árnyakat látnak
A dámszarvas fülel, hallgat
Minden neszre csak pislantgat
Védő szárnyai nincsenek
Csak az Istenben reménykedhet
A kutyák meg csak ugatnak
Gyávák, félelmet mutatnak
Inkább a vadász mögé bújnak
Nem örülnek a lélek-harangnak
A dámszarvas: szegény hazánk
A vadász csorda zúdulna ránk
Kézzel-lábbal védekeznénk
Ha vívmányaink megvédhetnénk
A külső-belső ellenség egyesült
Ám ellenállásunkban megrendült
Kopókat küldenek nyakunkra
Hogy megzavarják nyugalmunkat
Felolvadnak majd a jeges sarkok
Víz borítja hegyet,völgyet, halmot
A csillapíthatatlan zivatarok
Segítségért nyúlnak majd a karok
Özönvíz borítja az egész Főldet
Új járványok ritkítják a túlélőket
Bűnbánatra szólítják a reménykedőket
Kevesen lesznek, kik összegyűlnek
A teremtő megbocsátó hívó szavára
Hogy új hazát építsenek az égi világba
Ez lesz majd a földi világnak vége
Ez lesz az Úr válasza az Istentelenségre

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ablakomból

Hűvös magányomban elszórakoztatott  A belváros tere, az ablak mögött állva.  Az érdekes embereket- kiket élte odasodort-  Csak lestem lenyűgözve, elmélázva.    Nyílott már a mosolyhozó

Teljes bejegyzés »

Éhező

Edit Szabó  : Éhező   Hosszú haját és csupasz karját megeszi a sötétség fellege, mezítlábas talpát falják a kőkockák és beton lemezek.   Járda és

Teljes bejegyzés »

Torkosság

Torkosság Az élet egyik princípiuma a kötelesség teljesítés, mit míg nevelni, fegyelmezni kell. Enélkül nem tud méltányos, s nem tud igazságos lenni, nem tudja emberségét

Teljes bejegyzés »

Képeslapok a múltból

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos

Teljes bejegyzés »

Így Márciusban

Új tavasz álmodásba ringatott A múló alkony, s csendjében ébredt Szebb élet szívembe lopakodott. S vágyak termeibe belenézett. Összetört a nagybetűs igazság. Kék egek alatt

Teljes bejegyzés »

                                                  

Teljes bejegyzés »