Az erdő kertje

Az erdő kertje

 

Itt születtem én, egy kertes házban,
nem egy idegen kórházi ágyban.

A kis falut színes erdő ölelte át,
vadregényessé tette így önmagát.

Gyermekkorom egyetlen szülőföldje,
boldog életem e földanya gyümölcse.

Cseperedésemkor a homok égette talpam,
benne én megtaláltam örök nyugalmam.

Az erdők-mezők gazdag színvilága,
mindenkit rabul ejtett a táj varázsa.

A bányató tiszta áttetsző vizében,
vörösszárnyú keszegek úsztak tükrében.

Bátran beléptem iskolám ódon kastélyába,
Ő volt tanulmányaim kedves fellegvára.

A nevelők, és tanárok mesteri tanácsa,
elvezetett egy ígéretes jövő irányába.

Itt találtam meg az örök szerelem parkját,
benne a hű szívek piros tiszta kis padját.

Az egek temploma vigyázott a rendre,
figyelt a keresztet vető emberekre.

Papoknak voltam alázatos segédje,
az örök mindenséget kaptam cserébe.

Mikor megcsendült az esti harangszó,
nem volt már több ádáz hazug szó.

Idegenben e hang gyakran szólított,
halk volt és suttogó, sohasem ordított.

Itt van hát gyermeked, hűséges kedves,
simogatom kezed, szeretlek Erdőkertes.

 

                                    Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Játszótársam

Edit Szabó : Játszótársam “Akarsz-e élni,élni mindörökkön “, és akarsz -e engem ,engem szeretni, akarod,hogy miénk legyen az öröm, kicsi korunktól kezdve velem lenni. Együtt

Teljes bejegyzés »

Március 1848

Edit Szabó : Március – 1848 “Talpra magyar,hí a haza” ismerős sor,halljuk sokszor, pedig emlék kell,hogy legyen, de magyarnak első haza ! Itt akarja az

Teljes bejegyzés »

Végállomás

Indul a vonat, pöffen a mozdony, A forgalmista a peronon posztol. Zakatol a kocsi élet-telve, vígan, Nevetés harsan, új ritmus robban, „Tovább! Tovább!” – dobol

Teljes bejegyzés »

Látod-e?

Látod-e az új világot a csírájában a jelen kornak? Majd felelj, ha torkodba mar az őszi alkonyat és a templom tornyát vészjósló óriásnak látod kinek

Teljes bejegyzés »

Eleven őszi hullás

Leheletemben ott a vétek. Beszélj hozzám; Félem azt, amit érzek Értem azt, ami fáj.   Jönnek a bolygók Eleven húsuk fodrában zúgja, remegi kínját miriád

Teljes bejegyzés »

Alvó halott

Álmodtam kő falakról, sok különös alakról, egy alvó halottról, kezével nyúlt felém. Bőre sápadtan derengett, köpenye árnyékként lengett, még a föld is belerengett, álmában szúrt

Teljes bejegyzés »