Költő és múzsája
Amikor a tollat a kezedbe veszed,
akkor ott legyen veled a józan eszed,
Isten megérinti majd mind a két kezed,
boldogságban alkotni Ő segít neked.
Ha irónodat büszkén kezedben tartod,
tükörben csillog kedves gyönyörű arcod,
te vagy az ki egy vidám világért harcol,
meglátod hogy kezed milliókat markol.
Íródeákként kacsóidat forgatod,
a nap fénye neked az égen felragyog,
aranyos lelked a szívedben él, dobog,
szemeidben csillogó égi fény lobog.
Te kiválasztott lettél, hát írj verseket,
a szerelemről forró lázas perceket,
nőkről kik elbűvölnek ifjú szíveket,
alkoss férfiakról gyengéd, hű rímeket.
Műveidben valósítsd meg az álmokat,
szerepeltesd benne a csinos lányokat,
óvatosságra intsd a buzgó srácokat,
írásod így lesz maradandó változat.
Verseidben dicsérd a Magyar tájakat,
ékes városokat, falukat, tanyákat,
fehérre meszelt régi parasztházakat,
ódon kastélyokat, felséges várakat.
Tolladdal rajzolj virágos réteket,
rózsákat, melyek díszítenek kerteket,
piros pipacsoktól ékes szép mezőket,
fehér akácokkal teli dús erdőket.
Tested lelked őrizze a múlt szépségét,
elméd vigyázza gyermekkorod rejtelmét,
becsüld,óvd meg a szülői ház értékét,
gondozd és ápold örökké az emlékét.
Amikor már remeg mindkét lábad, kezed,
te csak írj tovább, mert tollad lázad, vezet,
ha lehajtod fáradt elcsigázott fejed,
kedves rímek, versek vigaszt adnak neked.
Ha összefutnak előtted a verssorok,
győzni fognak a tökéletes versszakok,
a jövő minden verskötetet átlapoz,
hála elismerés szemekben felragyog.
Az íróasztal fölött nézel egy képet,
fehér vitorláson most ütöttek léket
a sorstól ez igazságtalan ítélet,
de e harc nemes, így gyönyörű az élet.
Pennádból soha ne fogyjon ki a tinta,
múltad firkászoknak lesz kitűnő minta,
néha előre is száll veled a hinta,
Múzsád szólít: Költőm, sikerült a vizsga!
Cserepka István
Author: Cserepka István
Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.
