Rózsa Iván: Csodák
Mottó: „Csak aki csodálkozik, csak az képes csodákat tenni.” (Talata József)
Rácsodálkozás
Ha valaki valamire rá tud még csodálkozni, például az élet szépségeire ebben a diktatórikus zűrzavarban, győzelemre viheti e szépségeket.
Csoda
Csoda, hogy még létezik – hivatalosan is – Magyarország! Meg az, hogy a magyar nyelv nem holt nyelv, mint az ógörög, a latin vagy a gael, hogy még magyarul beszélünk a mindennapjainkban…
Csodák
Jézus szavait, cselekedeteit az evangélisták írták le; köztük kettő volt a tanítványa, kettő nem. Buddháét szintén követői jegyezték le, több száz évvel a halála után. Mohamed nem tudott írni, így tehát diktálta a látomásait. Kész csoda, hogy fennmaradtak a próféták szavai; tanításaik, élettörténetük. Bár ki tudja; mit mondtak valójában?! Mit hamisított a tanításaikból, az eredeti evangéliumokból az utókor?! Igaz, ha maguk írták volna le a prédikációikat, akkor is lehetett volna később manipulálni az eredeti szöveget… A történelemhamisítók kénye-kedve, no meg érdeke szerint.
Mi a kiút?
Mi lehet tehát a kiút ebből a csapdából? Isten előtt mindenki átlátszó, még a gondolatainkat is ismeri; a tisztákat is, meg a tisztátalanokat is. Előtte nem hazudhatunk. Hallgassunk a bennünk élő Istenre, a lelkiismeretünkre! Istenhez nem kell közvetítő, ha igaz ember vagy! És kellő józansággal, emberismerettel és a jelen, az élted tapasztalatai alapján eldöntheted; hogy mi történhetett nagy valószínűséggel a múltban?!
Jó és Rossz harca
Jó és Rossz harcában csoda az, hogy van még egyáltalán élet a Földön: igaz, az is csoda volt, hogy élet keletkezett a bolygónkon. Bár nem véletlen a Kezdet, és az esetleges Vég sem lenne az. Bízzunk hát a kötelezően bekövetkező csodákban!
Jó emberek
Jó emberek tartják fent az egyensúlyt Jó és Rossz harcában. A világot egyensúlyban tartják. Amikor a Sátán vagy valamelyik ügynöke, el akarja pusztítani a Földet, a jók mindig megmentik az Életet. Ezek a mindennapok csodái.
Önpusztítás
Sátán eleve hajlamos – a pusztítása mellett – az önpusztításra is; ha esetleg legyőzné Istent, önmagát is elemésztené ellenfék hiányában, önmaga is elpusztulna a világgal együtt. Nem csoda hát, hogy tulajdonképpen nem is akar győzni, érdeke a patt-helyzet fenntartása.
Hétköznapi csodák
Már az is csoda, hogy látjuk a felkelő Napot, hogy rá tudunk csodálkozni az alkonypír szépségeire. És egy nap alatt is – hajnal és éj között – mennyi apró, hétköznapi csoda történik velünk! Felejtsük el hát a napi, kicsinyes bosszúságokat és örüljünk az Életnek!
Nincsenek csodák?
Boszorkányok és csodák, pedig nincsenek? Az is csoda lenne, ha egyszer megtudhatnánk: szintetikus-e a Covid, vagy netán Ökovid?!
Rafinéria
Az intrikusok kreativitása a rafinéria szintjén, világában mozog. Nem csoda, hogy átvernek bennünket, hiszen aljas húzásaikra álmunkban sem gondolnánk. Nem jutna egyszerűen eszünkbe ilyesmi, még feltételezve sem. Más az észjárásunk. Az intrikusok azonban csapdahelyzetek elé állítanak bennünket folyamatosan, és mi megoldásként általában csak a kisebb rosszat választhatjuk. Alkalmazkodni kényszerülünk egy eleve rossz helyzethez.
Csoda történne!
Csoda történne, ha egyetlen született intrikus is, megbánná bűneit, bocsánatot kérne a néptől, és kellő vezeklés után megtérne. Ám a genetikai gecik nem óhajtanak üdvöt, nem is vágynak rá!
A művészet
A művészet maga a csoda! Dalí vagy Magritte világa, Giotto freskói; Radnóti, József Attila vagy Ady versei; Richard Strauss, Wagner, Puccini, Mahler, Bruckner vagy Sibelius, illetve a Pink Floyd vagy a King Crimson zenéje – és hosszan folytathatnám e sort. És az a világ is csoda, mely megihlette őket a csoda megteremtésére a saját világukban! És ezek a művészeti csodák újabb művészeket is megihletnek…
Múzsák
De a csodák megalkotásához hús-vér múzsa is kell! Általában egy asszony egy férfinak, vagy egy férfi egy hölgynek.
A végső szó
A végső szót mindig a győztes mondja ki. Diktatórikus viszonyok, egyenlőtlen feltételek közepette csoda lenne, ha a győzelme után kegyes gesztust, kegyelmet gyakorolna a vesztes fél felé. Demokráciában viszont a politika is inkább játék, játszma; amelyben a jobb, az éppen tehetségesebb győz. Tisztességes verseny után a vesztes gratulál neki úriember módjára. És nincs agyagba döngölve a legyőzött, minden megy utána a maga útján, az élet továbbra is normális mederben folyik.
A jövő csodája
A múlt már megtörtént, tapasztalataiból táplálkozhatunk. Most az van, ami van. A jelen mindig jelen, de a jövőt a múlt tapasztalataiból kiindulva formálhatjuk. Maga a csoda lenne, ha egyáltalán lesz jövőnk?!
Ami természetes
A csoda általában valami természetfeletti jelenségre utal. De csoda az is, ami természetes. Csoda, hogy természetes tudott maradni ebben a manipulált világban. Ahogy egy kölyök cica önfeledten játszadozik, ahogy egy anya megsimogatja babája buksiját; egy csók, egy ölelés, két igaz szerelemben összeforrt test; ahogy ciripelnek a kabócák, ahogy susognak a fák az éjszakában, ahogy nyitott ablaknál behallatszik a tenger morajlása. Minél több csodára tudunk rácsodálkozni, annál színesebb az életünk. Minél több hétköznapi csodát rendkívüliként élsz át, annál gazdagabb az életed!
Carpe diem!
Ragadd meg a pillanatod, legyen a tiéd, hisz belőlük áll össze az életed! Az idő pillanatok láncolata, élvezd hát az élet minden csodás pillanatát!
Budakalász, 2022. február 4-5.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...