Egy élet a földre hullt,
sok terv is porba fullt,
a közös játék
lett bezárt emlék,
szívem elszorult.
Még érzem az illatod,
hajadon balzsamod,
tanácsaid,
intelmeid,
minden mondatod.
Az arcod felragyog,
mint egy fénylő árnyék,
és úgy nézel kedvesen.
Édes sugár, de csalfa
álom-játék,
én mégis meglesem.
A korhadt fák töve mohás,
így is marad,
némul szavad.
Nem voltam jó veled,
tán hitted, nem értelek
a magyarázat,
torz káprázat,
én csendre kértelek
Képek és dobozok,
széthordott bútorok,
ennyi csak,
ami megmarad,
csalódva láthatod.
Előbb könnyes szemek még,
a mindennapos szerep szép,
a családtagok
közt megtorpanok,
bár veled ébrednék.
A sötét bár elvakít,
de szívem igazán hisz,
találkozunk
a fénybe érve,
létünk új útra visz.
Author: Sas Éva
Sas Évának hívnak. Egy békés megyei kisvárosban dolgozom pedagógusként. Családcentrikus ember vagyok, feltölt, ha a szeretteimmel lehetek. Azt hiszem, van egy pici érzékem az íráshoz. Többször vezettem már kreatív írás csoportot, egészen jókat írtunk a tanítványaimmal. Leginkább novellákat szeretek olvasni, de talán verseket írni jobban tudok. Szorgalmas embernek tartom magam, sokat dolgozom, munkámban igyekszem megtalálni a változatosságot, de emellett is sok minden érdekel. Szeretem a jó zenét, a színházat, az értékes könyveket, és szívesen gyémánt kirakózom, kutyázok, olvasok és tanulok.
