A háború

A háború

Kik, ha egyszer többen vannak
A leghangosabbak
uralkodni akarnak
A hatalmi vágy
igen nagy betegség
Legyen kicsi, vagy nagy
bármilyen nemzetség
A teremtő talán elfelejtette
hogy a Sátánnak mi a terve
Vagy az Isten
tudatosan tette
Győzzön egyszer
a jóság szelleme
Addig minden ember
szabadon választhat
hogy melyiket válassza?
Válassza a rossz vagy jó utat
Ahogy a tudás, a gondolat
előre haladt
az évezredek alatt
növelte az önbizalmát
tán növelni tudja
természet feletti hatalmát
Megtagadva teremtőjét
elvesztette belső békéjét
Isten helyébe akar lépni
ezt tükrözi
minden tevékenységét
A rabszolgaság kialakulása
a hatalmi téboly
szellemét megásta
Majd jöttek sorban a háborúk
egyik szörnyű,
másik oly rút.
Hullottak a fejek,
kihaltak egyes népek
Hiába jött Krisztus, s tana
lehetőség nyílt tanulnia
a gondolkodó szellemeknek
ám céljaik nem egyeztek
Jött a hatalmi vágy
mellé jött a mámor
s gyilkolt .amivel nem számolt
Az alkohol és a kábszer
újabb éltet oltó fegyver
A természet is megorrolt
világjárványokkal gyilkolt
Az ember viviszekciót végzett
mivel a teremtés ellen vétett
Mikor a családot feldarabolta
hogy a testiséget felmagasztalja
így lett a biológia fogja
Bár a józan ész mozgolódik
teremtőjéhez fohászkodik
Megkísérli rendezni sorait
Az Isten hitben harcra buzdít
Felderengett a reménysugár
hogy a küzdelem végére jár
A tavasz meghozza a rügyfakadást
mert a szeretet tündére
hozza a feloldozást.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »