A háború

A háború

Kik, ha egyszer többen vannak
A leghangosabbak
uralkodni akarnak
A hatalmi vágy
igen nagy betegség
Legyen kicsi, vagy nagy
bármilyen nemzetség
A teremtő talán elfelejtette
hogy a Sátánnak mi a terve
Vagy az Isten
tudatosan tette
Győzzön egyszer
a jóság szelleme
Addig minden ember
szabadon választhat
hogy melyiket válassza?
Válassza a rossz vagy jó utat
Ahogy a tudás, a gondolat
előre haladt
az évezredek alatt
növelte az önbizalmát
tán növelni tudja
természet feletti hatalmát
Megtagadva teremtőjét
elvesztette belső békéjét
Isten helyébe akar lépni
ezt tükrözi
minden tevékenységét
A rabszolgaság kialakulása
a hatalmi téboly
szellemét megásta
Majd jöttek sorban a háborúk
egyik szörnyű,
másik oly rút.
Hullottak a fejek,
kihaltak egyes népek
Hiába jött Krisztus, s tana
lehetőség nyílt tanulnia
a gondolkodó szellemeknek
ám céljaik nem egyeztek
Jött a hatalmi vágy
mellé jött a mámor
s gyilkolt .amivel nem számolt
Az alkohol és a kábszer
újabb éltet oltó fegyver
A természet is megorrolt
világjárványokkal gyilkolt
Az ember viviszekciót végzett
mivel a teremtés ellen vétett
Mikor a családot feldarabolta
hogy a testiséget felmagasztalja
így lett a biológia fogja
Bár a józan ész mozgolódik
teremtőjéhez fohászkodik
Megkísérli rendezni sorait
Az Isten hitben harcra buzdít
Felderengett a reménysugár
hogy a küzdelem végére jár
A tavasz meghozza a rügyfakadást
mert a szeretet tündére
hozza a feloldozást.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »