Miért nem érted?
Miért nem érted, vagy nem is akarod érteni?
Ha más honban gépfegyver szól, ha ágyú dörög,
emberek halálát kell azonnal sejteni,
miért hiszed, hogy neked ott nincs hozzá közöd?
Miért nem érted, vagy nem is akarod érteni?
Háború! emberek halnak a falak között,
melyik a vétkesebb, azt nem kell eldönteni,
miért hiszed, hogy akkor neked nincs hozzá közöd?
Miért nem érted, vagy nem is akarod érteni?
Ha a véleményed a másik arcába köpöd,
a tiéd ellenében az övét fröcsögi
miért hiszed, hogy csak neked nincs hozzá közöd?
Miért nem érted, vagy nem is akarod érteni?
Még a golyó nyoma ott az ablakunk fölött,
még nem tudtuk nagyapáinkat elgyászolni,
Miért hiszed, hogy most neked nincs hozzá közöd?
Miért nem érted, vagy nem is akarod érteni
az anyák fájdalmát merev magzatuk fölött?
Holtakban ők nem fognak különbséget tenni!
Miért hiszed, hogy neked már nincs hozzá közöd?
Miért nem érted, vagy nem is akarod érteni?
Ha szeretteidet keresed romok között,
és már senki nem fog tudni segíteni
azt ne hidd, hogy neked ahhoz nincs semmi közöd!
Author: Apor Kata
Apor Kata az Irodalmi Rádió szerzője. Kaliczka Katalinnak hívnak. 1964-ben születtem. Romhány, a szülőfalum egy kis nógrádi település. Már hat évesen baba helyett a Hetvenhét magyar népmese című Benedek Elek könyvvel járkáltam, amíg ki nem olvastam. Aztán, ahogy kell sorban jöttek a pöttyös könyvek, indiánosak, krimik, majd a szépirodalmi művek. A falusi könyvtárban csaknem minden könyvben ott díszelgett a nevem. Az ünnepélyeken én voltam a versmondólány. Majd nyolcadikban az irodalom tanárnőm négyest adott magyarból év végén. Azzal indokolta, hogy a nagyvárosban, ahová továbbtanulni készültem (Budapesten), leendő tanáraim biztosan nagy követelményeket támasztanak, nehogy szégyent hozzak rá! Ezzel nem értettem egyet, de az biztos, hogy jó pedagógus volt, mert soha ötöstől rosszabb jegyet nem kaptam a középiskolában. A JIBRAKI Színtársulat örökös tagjaként végeztem. Bár magyar-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, nem vettek fel a főiskolára. Dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeket szültem. Két lányt. A nagy harminchárom éves, fotómodell, a kicsi harminc éves, festőművész tanár. Én a papír-írószer üzletben találtam meg a hivatásom. Ott foglalkozhatom gyermekkel, felnőttel egyaránt. Természetesen az irodalom, a kreativitás jegyében. Vezettem színjátszó szakkört, országos harmadik helyig jutottunk. Most Budapesten vezetem az üzletem, az ajtaján cserélgetem a gyerekverseket a gyerekeknek, a novellákat a felnőtteknek, legalább hetente. Nagy örömömre olvasgatják, és szeretik....