A Béke

A Béke!

Az utolsó üdvözlet
Nyugodj békében!
A hívő emberek búcsúja
Csupán annyI:
Viszont látásra
A hitetlen mondása
emlékedre vigyázva
maradsz szívünkbe bezárva
Pedig a béke
A földi élet egyik értéke
A Béke nem a halál jelképe
Az emberi viszony kelléke
A Béke a szeretet testvére
a test és lélek védelme
a jelen egyetlen szépsége,
A Békét könnyű elveszteni
a kapzsiság, a hatalmi vágy
a szeretetlenség elűzi
Visszaszerezni nagyon nehéz
Vért, fájdalmat
áldozatvállalást követel
Csak az kapja vissza
az elvesztett Békét
aki azt kiérdemel
A Békéért küzdeni kell
Nem acsarkodni,
az ellenfélnek ártani
A visszaszerezésért
mindig segíteni kell
Gesztusértékű lett
Hazánk felajánlása
Helyszínt nyújtanI
s a tárgyalás moderálása
Az ellendrukkerek
gazdasági tűz-csiholása
saját javukra fordítása
Ezért folyton kell fohászkodnunk
erőinket összekovácsolnunk
Harcra fel a Békéért
ezzei jövőnk építéséért.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »