Tudom, hogy te is döbbenten figyeled az eseményeket. Kutatod a legfrissebb igazhír morzsákat a mindent elárasztó hír, álhír és hirdetés cunami bömbölő tömegében. Te, az átlagos felhasználó, aki mindig teljes vállszélességgel állsz ki valakinek a véleménye, politikája, hite vagy elvei mellett, mögött vagy ellen, most is keresed az igazságodat. Próbálod kitalálni kinek van igaza, szeretnél most is a győztes táborba tartozni, mint mindig.
Most mégis minden más.
Most a világ vezetőpolitikusai is sírnak, valódi könnyekkel. A politikusok és a mindenható milliárdosok bánata és őszinte rettegéssel teli kétségbeesése valódi. Nem színjáték. Tényleg félnek, tényleg sírnak a tragédia láttán. Tényleg odalett minden, ami fontos és értékes volt a mai napig. Nem a párszázezer zürichit siratják – ha mindenki meghalt, akkor sincs ott egymilliónál több halott. A hatalmas fájdalmat az eddig biztonságban hitt vagyon elvesztése okozza.
Amikor az első hatalmas bomba közeledett Zürich felé, még saját szemeddel követhetted a közösségi oldalakon. Szerencsésebbek még szelfit is készíthettek a becsapódás pillanatáról, otthonaik ablakaiból vagy amíg az étterem teraszán vártak a soha meg nem érkező ebédjükre. Amikor az első bomba becsapódott a város főterére, elfolytak az épületek, az emberek, minden, ami tegnap még volt. A többi rakétát már nem számolta senki. Nem volt, aki megszámolhatta volna. A földalatti páncéltermekben rejtegetett aranyrudak újra rögökké robbanva olvadtak a frissen keletkezett amorf bazalt tömegébe. A Zürichi-tó egyetlen gőzfelhőként emelkedett a magasba. Amikor a nukleáris gomba utáni porfelhő eloszlott, már a meder helyének is hűlthelye volt. Csak a hűlthelye. Talán még langyos. Nincs már ott senki, aki a pontosításért vitába szállna.
Döbbent csend. Ezt senki sem gondolta volna. Mindenkinek, aki számít ott volt a vagyona. Az ellenségnek is és az ellenség ellenségének is. Mégis ki tehetett ilyen szörnyűséget?!
Az ellenségek is itt bonyolították üzleteiket, mert ez egy független, civilizált ország, civilizált városa volt. Előítéletek nélkül – ha rendelkeztél megfelelő vagyonnal. Minden tranzakció mögött valódi aranyfedezet. Most meg csönd.
A tragédiák sora még nem ért véget. Hála a villámgyors internetnek és a közösségi oldalak bármilyen méretű terhelését is elbíró szervereinek (a kiemelt hirdetők megelégedésére), élőben, akadozás mentesen nézhetted végig, ahogy az egyesült államokat lőni kezdik. Egy nagyobb méretű „kereskedelmi” hajóról (amely az Alaska osztályba tartozik) próbálták eltalálni a Szabadság-szobor fejét. Gyorsan kitört a botrány, amikor kiderült, hogy az egyik angol fogadási portálon már egy órája lehetett fogadni arra, hogy három lövésből lelövik-e a szobor fejét. A cég kiemelte, hogy csak a fejlövés számít találatnak, ha a szobor testét lövik szét és úgy esik le a feje, az vesztes fogadásnak minősül és a megtett összeg nem jár vissza. Nem tudták lelőni három rakétával, így az egész szobrot döntötték le bánatosan a támadók, mert ők a második találatra fogadtak nagy összeggel.
Mire az elnököt sikerült felébreszteni, a Fehérháznak már nyoma sem volt. A légierőt nem tudták bevetni a támadók ellen, mert éppen ma tartották a pilóták napját és mindenki pillecukrot sütögetett. Amerikában is nagy veszteségek voltak. Az egyik áruházlánc hónapokig reklámozta a mai hihetetlen leárazását és még csak ki sem tudtak nyitni, pedig kiugróan magas bevételre számítottak. Órákon belül már lángokban állt az összes luxus hotel, kaszinók sorát tették a földdel egyenlővé és még az egyik mesestúdió összes dolgozóját is túszul ejtették. Kényszerítették őket, hogy készítsenek egy olyan mesét, amelyikben nem királyok meg hercegnők a főszereplők.
Egy ilyen helyzetben nem lehet gyengének mutatkozni, a sebeinket nyalogatni, gyászolni.
Azonnal össze kell hívni az összes világszervezetet. Üljön egy asztalhoz (van ilyen hosszú asztal az oroszoknak) az ENSZ, az EP, a VB, a FIFA, a MAFFIA, a KGST, a BVSC, az Iszlám Állam…valakit ki felejtettem volna? Adjanak ki közös nyilatkozatot, hogy a Svájcban elveszett vagyon ellenére az eddigi leggazdagabbak továbbra is a világ urai. Az eddig megszokott hatalmukat továbbra is gyakorolhatják és az emberiség kötelessége, hogy adakozásból finanszírozzák a vezetők és gazdagok eddig megszokott életét. Bízom benne, hogy nem lesz vita. Most az egyszer minden jómódú belátja, hogy az összefogás az egyetlen lehetséges megoldás. Én már felajánlottam nekik két rúd Téliszalámit. Nekem jó lesz a megszokott parizer.
Author: Mandel Imre
Mandel Imre az Irodalmi Rádió szerzője. Nagyon fiatalon kezdtem el írni. Először csak betűket, aztán szavakat is (cica, papa). Fogalmam sem volt hogyan kell fogalmazni. Később belejöttem. Felelősséget nem szívesen vállalok az írásaimért. Nem én találtam ki, hogy közre adjam őket. Lelkemnek kedves menyecske terelt erre. Azt gondolom, hogy a humornak mindig, mindenhol helye van.