Reggel az óvóhelyen

Egy pléden fekve, félig eltemetve, én „százkilós cefre”
erjedek saját verítékemben. Rajtam egy poros kabát;
mint éhes darázs zúg töltésért mobilom. Fent egy robbanás
egypár új sírt ás, míg lent már vájja fülem a gyereksírás,
mely zárt magányom megrontja. Nem talál rám az éber álom,
pedig betakar a beton paplan, metszi szemem és hamar
öli a szavam. A házam alatt lettem vad hajléktalan!
Az én egemre miért nincs felvésve, hogy nincs minden veszve?!

Most a bölcs cikkek fetrengnek a neten, mint utcán a csikkek.
A sok megfejtés! Puhára rágta valónk száznyi elemzés.
„Félünk a vértől!” – írták – „Nincs olyan helyzet!” A béke légből
font jövendölés maradt, melyből józanít az ágyúlövés.
Kopik a látszat… Úgy néz ki vérben fogan minden új század!

Tompuló élek; a falon gyűlnek, élnek a repedések.
Egymást táplálják, mint a folyók, amíg fent rezdülő lámpák
fénye emlékbe elrak pár percet, ha tán rémálom kéne
estére, hogyha ennek egyszer vége, és a tavasz lopva
bont majd ránk tarka feledést. Ha helyreáll a föld négy sarka…

De nézz csak körbe! Mondd mit látsz? Vonásaink már rég megölte
a tétlenségig tűrt szenvedés. Itt vagyunk még, de csak félig!
Létünk áthatja az akasztásra várók megtört nyugalma.
Gyermek csap lármát, más nem! Még nem érzik a gyász méltóságát.
Befogta szánkat a beletörődés; hisz folyvást nem fájhat
kéznek a kelés, pár nap alatt elhal a jajveszékelés.
Korán rágta meg képünk a ránc! Először az arc szokja meg,
hogy mi az új rend. Már csak vagyunk, mint kiket megvert a rút csend.

Nagy Imre
Author: Nagy Imre

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője Iskolák Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat Rövid önéletrajz Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdtem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat. S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek! Bemutatkozás Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik, hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A napló

Diákkoromban, a húszas éveim elején sokat olvastam, valósággal faltam a könyveket. Szórakoztattak, de szinte semmilyen nyomot nem hagytak bennem. Többször is előfordult velem, hogy nagyjából

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorjányi Erzsébet

Szeretteink emlékére

Szeretteink emlékére Már éjszaka sincs sötét. Lelketek fénylő csillag szíveként ragyog, A köd is kristályfényes, Emléketek mára néma csendet hagyott. Nincs sírás, nincs nevetés. Most

Teljes bejegyzés »

A múlt zenéje

Author: Mary Merriment Körülbelül tíz éve kezdtem el írni, kezdetben a fióknak, majd később lelki terápiaként. Alkotás közben szeretem szabadjára engedni a gondolataimat, mert vallom:

Teljes bejegyzés »

A téboly küszöbén

Elhatároztuk, hogy teszünk pár kört a motorral. A park melletti templom elől indulunk, sötét van és köd. Beröffentem az öreg járgányt, nagypapa az oldalkocsiban ül,

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Kapocsi Annamária

Örök pillanatban

  Már minden pillanat, a nyári ég alatt oly könnyen megharap, míg oszlik majd a fagy, és csendesül a vágy, nem ad már új ruhát,

Teljes bejegyzés »

Miskolci őszi elégia

Miskolci őszi elégia A szürke bércek ködbe vesznek távol,párát lehel a fáradt Szinva-part.Az ablakomból nézem ezt a tájat,mely annyi fázós, néma titkot tart.Én tizenkilenc évesen

Teljes bejegyzés »