Sötét felhők kergetik egymást az égen,
Nem nézel rám,
Hűvös szél táncol széthullott virágszirommal.
Te nem kérsz fel,
A néma csend jár köztünk keringőt.
Egy pillanatra észreveszel.
Kósza vízcsepp toccsan az arcodra.
Elcseperedett,
Lágy csókokként hull a bőrünkre.
Elmész,
Átölelsz,
Vállaink érnek csupán össze.
Tétován érintem meg a karod helyét.
Szakad az eső.
Habzik a sár a lábam alatt.
Egy falevéllel játszik komisz játékot,
Még az őszből szakította.
De már tavasz van, mégis
Hideg ölelésed árnyéka szorít magához.
Kopogtat az eső, mint a harkály.
Nem repül tovább,
Csak egyre üti a fejem felett a fekete-fehér pöttyös esernyőt.
Eláztam,
De a fakopáncs már nem tudja tovább ütni a fájdalmas hangot,
A tavasz illatú macska már elkapta.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 17 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!
