Csönd lapul meg a szoba minden zig- zugában.
A poros feszültséget kirázták már a takarók részeiből.
Egy pillanatnyi sötétség,
És újra fényforrás felé tartva a tekintetem, elkapja a tétova napsugárzást.
Még érzem az ujjaim között a meleg kezed,
De már csak fagyott csend tapad a bőrömhöz.
Zongorajáték zavarja fel a lecsillapodott kedélyeket,
A billentyűkön végig szalad az éjfél.
És újra a mellkasomon érzem a hűvös leheleted.
Szakadó eső próbálja betörni az ablakot, hogy szanaszét szaladjanak a pocsolyák között.
Egy újabb átnéző pillantás rajtam keresztül,
És földbe fagyott lábakkal feléd tekintek,
Majd lesütött szemekkel nézem a feltört csupasz lábakat.
Már nem a vad pianínó tombol a fülemben,
Távolról jövő basszus lüktet a levegő atomjai között.
Már minden porcikám megdermedt,
Mással beszélgetsz,
Én is.
Mégis, mintha minden szavad nekem intéznéd,
Egyenesen a féltékenységtől csillogó kék szempárba.
És újra megolvad a távolság közöttünk.
Két leselkedő szempár flamencoja.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 17 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!
