Szenvedé(s)ly

Minden gondolatom téged csavar körbe.
Beléd csavarodtam,
Kakaós csigám.

Hogy tudsz egyetlen pillantásoddal ennyire beléd betegíteni?
Rád találtak már védőoltást?
Vagy még nem kezdődött el a második ipari forradalom?

Tudod, akkora hiányt érzek magamon.
Tátongó lyuk van, a szívemben a te neved helyén.
Nem tudnád visszaadni azt a kis darabot a szívemből,
Amit a belső vívódásai közepette a te lábad elé hajítottam?
Annyi darab van előtted, mégis az enyém kellett megtartanod…
De nem bánom.
Legyen a tiéd, de akkor ne lássam a mosolyod,
Ami csak nagyobbra mélyíti a tátongást!

Miért keresel a tekinteteddel, ha meglepődsz a válaszon?
Mit akarsz még tudni?
Azt hogy mennyire szeretlek, vagy, hogy miért?

Zűrzavarossá válik a szenvedés,
Talán ez már szenvedély.
Elmosódó tükör vagy.

Csak a vágyaim látom, de a valóságot nem.
Nem látom, hol kezdődsz te és hol végződök én,
Vonalrajz vagyunk.

A sorok között ugrálsz, úgy olvasod a lényem.
De nem látod az értelmét, mert kihagytad a végtelen betűk unalmas sorát.
Ez bizony egy egyes szövegértést érdemel!

Nagy Sára Kata
Author: Nagy Sára Kata

Nagy Sára Kata vagyok, 17 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

47 LETTEM

  47 LETTEM   Gördülnek az évek, benne sok szép álom, Mindenki másnak ugyanezt kívánom! Megélt fiatalkor… néha megdermedek.. Köszönöm Istenem, ezt a negyvenhetet!  

Teljes bejegyzés »

ÉLED BENNED

ÉLED BENNED Szédülök betegség csóktól, félve nyíló virágoktól. Illatuk vár, – szerelemre, langyos hajnal kegyelemre.   Vonyít bennem, – élni akarás, lassan száradok, – farakás.

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még…

  A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy

Teljes bejegyzés »

Örvény

Szitakötő ül a nádon, a messzi, üres határon. mozdulatlan, némán vár, ajkán néma fohász száll. hangtalan dal mély szava, könny, kötél, sár s a mély

Teljes bejegyzés »

Mit gondolók

Azt mondod, nemsoká felszabadítanak. De én mindig szerettem az apró, világos cellát. Szeretem a simára csiszolt köveket, amik meghallgatják minden gondolatom, de még jobban szeretem

Teljes bejegyzés »