Szenvedé(s)ly

Minden gondolatom téged csavar körbe.
Beléd csavarodtam,
Kakaós csigám.

Hogy tudsz egyetlen pillantásoddal ennyire beléd betegíteni?
Rád találtak már védőoltást?
Vagy még nem kezdődött el a második ipari forradalom?

Tudod, akkora hiányt érzek magamon.
Tátongó lyuk van, a szívemben a te neved helyén.
Nem tudnád visszaadni azt a kis darabot a szívemből,
Amit a belső vívódásai közepette a te lábad elé hajítottam?
Annyi darab van előtted, mégis az enyém kellett megtartanod…
De nem bánom.
Legyen a tiéd, de akkor ne lássam a mosolyod,
Ami csak nagyobbra mélyíti a tátongást!

Miért keresel a tekinteteddel, ha meglepődsz a válaszon?
Mit akarsz még tudni?
Azt hogy mennyire szeretlek, vagy, hogy miért?

Zűrzavarossá válik a szenvedés,
Talán ez már szenvedély.
Elmosódó tükör vagy.

Csak a vágyaim látom, de a valóságot nem.
Nem látom, hol kezdődsz te és hol végződök én,
Vonalrajz vagyunk.

A sorok között ugrálsz, úgy olvasod a lényem.
De nem látod az értelmét, mert kihagytad a végtelen betűk unalmas sorát.
Ez bizony egy egyes szövegértést érdemel!

Nagy Sára Kata
Author: Nagy Sára Kata

Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A túlpart

Nem tudom mi történt velem.  Immár vén fejjel  már hetek óta  egyre csak makacsul  magamban ugyanazt a kérdést kérdezem:  Élni még tovább érdemes?  Nem tudom,  Nem

Teljes bejegyzés »

Egy család vagyunk

Edit Szabó : Egy család vagyunk Egymás után haladunk, vajon merre visz az út? Városokban, falvakban jár a lábunk úgy lassan. Lépéseknek van célja ?

Teljes bejegyzés »

Magyar fohász

Magyar fohász   A Kárpátok bércein egy morajló ősi szél, ezeréves felhők között a múltunkról mesél. Akarjuk a szebb jövőt, mert mi egymásban hiszünk, ha

Teljes bejegyzés »

Mielőtt még késő

  Sokak számára hatalmas terhek vagyunk, Pedig magunk után nagy értéket hagyunk. Senki sincs, aki talál ránk elég időt, Nem értem, miért , Te ismered

Teljes bejegyzés »

Ünnepeljünk együtt

Edit Szabó : Ünnepeljünk együtt Ünnepeljünk együtt, azt akarom, amíg kedves rokonod, itt vagyok ! Kérésem szeretném, ha meghallod, meddig tart életem, nem tudhatod !

Teljes bejegyzés »

Mozdulatlan küzdelem

Mozdulatlan küzdelem   A sors most megálljt parancsolt a testnek, hogy a lélek megértse: a legnagyobb harcokat olykor mozdulatlanul, a csendben vívják. De a kötések

Teljes bejegyzés »