Itt a nap vége, minden nyugodt,
Most már a bagolyka is huhog.
Majd ő is elcsendesül egyszer,
És megszólal a rigó reggel.
Felkelt engem, Téged, minket,
A torka vajon mitől viszket?
A nap végén minden oly sötét,
Lelkek sokasága gyűl körém.
És majd ők is elcsendesülnek,
Álmaikban elmerülnek.
Reggel majd újra minden pörög,
S nap végén az egész Föld zörög.
2022.05.16.-05.17.
Author: Tyukody Ruben
Üdvözlök mindenkit! Tyukody Ruben vagyok, amatőr költő, író. 2008. november 8-án láttam meg a napvilágot Máramaros megye székhelyében, Nagybányán egy erdélyi magyar család legidősebb gyermekeként. Innen egy olasz kisvárosba, Cerveteribe vitt a sors, ahol 5 évet töltöttem el kisgyerekként. Jelenleg Budapesten élek a szüleimmel és testvéremmel, tanulmányaimat pedig Szentendrén végzem. Az irodalom iránti szeretetem egészen 3-4 éves koromig vezethető vissza. Már akkor is szerettem meséket szavalni az óvodában, igaz, még csak olaszul. Később, Magyarországon magyarul is mondtam verseket és prózákat szavalóversenyeken, emellett pedig én magam is megpróbálkoztam a mese- és történetírással. A versírással 11-12 éves koromban kezdtem el foglalkozni. Eleinte még igencsak silány verseket alkottam, hisz egyes helyeken még a szótagszámra sem figyeltem. Emlékszem, az első versemet a müncheni sörfesztiválról írtam egy német óra után. Elég érdekesre sikeredett így 1,5 év után visszanézve. A költésben folyamatosan fejlődtem, és bízok benne, hogy még fogok is, mert van miben. A verseim, meséim, prózáim mellett még tavaly tavasszal-nyáron írtam egy drámát, amelyet majd egyszer szeretnék kiadatni, de színpadon is szívesen látnám viszont. Ezek mellett pedig írok még haikukat és apevákat is. Az alkotás számomra egy élmény. Megnyugtat, jó érzés kiadni magamból a felgyülemlett stresszt, feszültséget, vagy csak pusztán leírni azt, ami körülöttem van....