A Földön már csak a jelenben élek.
A Földön már csak a jelenben élek
Már csupán csak egyedül attól félek
A múltamat végleg elveszthetem
A jövőt pedig nem tervezgetem
A múltam terhe nyomja lelkem
Benne a scotómákat hova rejtsem
Megváltoztatni már nem tehetem
Hiányérzetek markolják a szívem
Az maradt ,mit az asztalra letettem
Elvesztettem számtalan tervem
Megvalósításukat csak reméltem
Szégyenérzetem hova rejtsem
Mulasztásaim elvették életkedvem
Az idő vasfoga pőrére vetkőztetett
Ostobaságaimért nem kapok kegyelmet
Családom vállára tereltem utam porát
Csaknem elvesztettem szeretteim nyugalmát
Így érkeztem meg a szomorú jelenbe
Eddig megkímélt a halál veszedelme
A jővő tervezése elszállt a vágyaimból
Most ki szeretnék jutni a bűnös akólból
Háború szaggatja életünk korlátait
Gépfegyver tűz szedi áldozatait
Az atomháború kapujához érkeztünk
Csak az ima cegít különben elveszünk
Bosszú bosszút követ, átka fejünkre száll
Lerongyolódhatunk, mi majd reánk vár
Ha maradt még időm csak a jelennek élek
Gyermekeim, unokáim láthatásában remélek
Hazámért csak könnyim onthatom
A feltámadt Krisztushoz buzgón imádkozom
A szeretetláng diadaláért valamit tettem
Hogy ne azt mondja az Úr, hogy nem is éltem
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: