Baj ha nevetek, baj ha sírok,
Baj ha pihenek, baj ha írok.
Baj ha sétálok, baj ha futok,
Baj ha esek, és baj ha ugrok.
Baj ha mosolygok, ha kesergek,
Baj ha igen, ha nem kereslek.
Baj ha ülök, ha álldogálok,
Baj ha megyek, baj ha sántikálok.
Baj ha figyelek, és baj ha nem,
Baj ha ölellek, baj ha mégsem.
Baj ha beszéd, baj ha csend vagyok,
Baj ha élek, baj ha meghalok.
Baj ha hisztizek, ha megnyugszom,
Baj az ha épp szemem lehunyom.
Baj ha utálok, ha szeretek,
Baj ha nem mondanak embernek.
Baj ha félek, ha bátor vagyok,
Baj ha nem szeretem a napot.
Baj ha kövér, ha sovány vagyok,
Baj ha nem mutatom az arcom.
Baj ha eszek, baj ha koplalok,
Baj ha nem várom a holnapot,
de az is baj, hogyha várom én.
Baj ha puhány vagyok, vagy kemény,
Baj ha van bennem egy csepp remény,
mi egyszer tán majd tárul elém.
Baj ha vagyok, vagy ha eltűnök,
Baj ha megjelenek, megszűnök.
Baj ha létezek, baj ha egyszer
a Sors engem igencsak megver.
Baj ha ezt a verset megírom,
Baj ha egyszer magam kisírom.
2022.05.09. Szentendre
Author: Tyukody Ruben
Tyukody Ruben vagyok, írok, költök, mesélek, és a többi. 2008-ban születtem Nagybányán, majd egy évvel később egy olasz kisvárosba, Cerveteribe vitt a sors, ahol 5 évet éltünk a családommal. Most éppen Budapesten élek a szüleimmel és testvéremmel. Az irodalommal már 3-4 éves korom körül köszönőviszonyban voltunk, akkor szerettem néha meséket mondani, később pedig én is próbálkoztam a mese- és történetírással. Versekkel 11-12 éves koromban kezdtem el foglalkozni, azóta folyamatosan próbálom keresni a stílusomat, egyszer lehet, hogy meglesz, meg hát drámám is van egy-kettő, de azok kevésbé fontosak. Íráson kívül néha még zongorázom, színészkedek egy drámaszakkörön, cserkészkedem, és azért a barátaimat is boldogítom:) Jó olvasást mindenkinek kevésbé- vagy jobban értékelhető írásaimhoz!!
