Rózsa Iván: Sajnos… De!
Élni és gyűlölni hagyni
Leben und hassen lassen. (Sajnos, ez a mai helyzet, főképp Magyarországon. Sajnos, ez van!)
Úton
Ha elindulsz egy úton, és nem lelsz ott semmire; inkább fordulj haza! Mert ez tévút volt. De ha szerencséd van; lehet, hogy olyan útra tévedsz, melyen önmagadra találsz. Magad leledzel az úton.
Valahol, valamikor
Valahol voltál még valaki. Valahol. Valahol volt benned még önismeret és önkontroll. Valahol, valamikor… Sajnos, ez már a múlté…
Valaha
Valaha voltak még igazi hölgyek. Úrinők. Valaha voltak még igazi férfiak. Úriemberek. Most urizáló, ülepnyaló pojácák, bunkók vannak. És sajnos, fent az alja…
Félelem
Sajnos, félnek az emberek, lassan mindentől. Minden bizonytalan. És akitől a segítséget várják, az „erős kéztől”, a balgák; csak röhög rajtuk. Meddig még? Ám aki a bizonytalanságot valójában okozza, és a hibákat mindig csak másokra hárítja, maga is fél. Főleg az igazságtól. Az igazságot kimondóktól!
Istentelenek
Isten nevét naponta többször a szájukra veszik, rá hivatkoznak az istentelenek. De nem félik az Istent, mert valójában nem is hisznek a létezésében. Ám talán ők is rettegnek valamitől, valakitől – titokban, valami megfoghatatlantól. No, nem a lelkiismeretük támad fel bennük, mert sajnos az nincs nekik. Még a Sátán is undorodik tőlük!
Sajnos…
Sajnos, az igaz hívők hite is megrendül olykor. Miért hagyja Isten ezt a sok igazságtalanságot?! És jogtalanságot?! És lassan jogfosztottságot… Kilátástalanságot?
De!
Az én hitem is ingadozik néha, de sohasem rendül meg. Mert védekezésképpen a művészetekben is elmerülhetek. És mert vannak emberek, akik között jól érzem magam; és vannak emberbőrbe bújt állatok – elnézést az állatoktól! – akiket pedig lesajnálok. Ember(állat) tervez, Isten végez. Idővel… De szó szerint! Csak türelem!
Budakalász, 2022. május 22-26.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
