Légy tűz életed ablakában,
Lángolj forró fénycsóvában,
Lobogj kéklő csillagfényben,
Légy minden a semmiségben,
Ragyogj a mindenségből kiszakadva,
Bővülő köröket ujjbeggyel tapogatva.
Tengerre néző tekintettel emlékezz,
Szőlőízű szád miként ért testemhez,
Miként álmodtunk hozzá lombsuhogást,
Miként játszottunk alkonyt fényorgonán,
Hajnalt lehelt csókod, csontfehér ködöt,
Árnytalan levelek tengerén hömpölygött.
Egyenként borzoltuk össze a gomolygó felhőket,
Csillagok szemével lestük, ahogy nevetnek,
Kócos hajjal, meztelen testtel figyeltük,
Miként isznak magukba a fellegek,
Gyűrött pizsamák, vasalatlan vágyak,
Csend ült lehajló fákra, s nem törődtünk
A belőlünk elszivárgó örökkévalósággal.
Légy tűz, s emlékezz,
Lángolva érj testemhez,
Lobogva álmodhassunk még lombsuhogást,
Ragyogva játszhassunk még fényorgonán,
Légy a csoda, holnapjaink bizonyossága,
Légy a szó, gondolat se maradhasson önmagára.
Author: Zöld Attila
Zöld Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Erdély szívében, Gyergyószárhegyen születtem. Szüleimnél fellelhető fényképek alapján, kemény tél lehetett: a szülői ház udvarát méteres hó borította, anyám, s nagyszüleim nevetnek (a fotókat apám készíthette, ő nincs rajta). Boldogan nevet mindenki, én eközben békésen „álmodozom” anyám ölelésében. Gyerekkorom csodálatos emlékei ott, a gyergyói és a csíki havasok lankáin pihennek. Kamaszkorom, a felnőtté válás emlékei Marosvásárhelyhez kötődnek. Iskoláimat ott végeztem. Ez a két hely: Székelyföld és Marosvásárhely, meghatározó szerepet töltött be életemben. Marosvásárhely szellemisége cseppenként oltotta belém azt a fajta életfelfogást, mely szerint a szellem korlátok nélkül, az álom és ébrenlét földjén a tudat ellenőrzése nélkül, minden esztétikai törekvéstől függetlenül, szabadon fejezi ki önmagát. Ahogyan Bartók Béla disszonáns, válsághangulatot keltő hangzásvilága játszik érzelmeinkkel. Allegro Barbaro akkordjai első hallásra elvarázsoltak. Ellkalauzoltak a progresszív zene világába, ugyanúgy ahogyan Kassák Lajos, vagy Lászlóffy Aladár játszik gondolatainkkal, felépítve bennünk egy absztrakt képvilágot, tudatosan gondolat-effektusokat csalva ki ezáltal lelkünkből, teret adva az érzelmeink, gondolataink szabadságának. Az élet sodrásában, a mindennapok valósága felett egyre uralkodóbbá vált, majd állandósult az a szellemi küzdelem, melyben az anyanyelv megőrzését, a szüleinktől örökölt hagyományainkat, eszméinket szembeállította az akkori hatalom alantas szándékaival (sajnos ez, ma sincs másként). Ebben a harcban, valamint az önmagam-keresésben rájöttem arra,...