Csak egyedül vagyok
egy csendes szobában.
Hangokat nem adok,
mégis földet hallom,
benne fájdalommal.
rengeteg sírással,
némi ártalommal,
álmatlan éjekkel.
De nem csak én hallom.
Gyerekek, szegények,
kiknek élet álom,
főleg, mint a miénk.
S már látom: előttem
félnek, éheznek és
könnyeim ellőttem,
s velük együtt sírok,
majd rájövök arra:
nem is egyedül van
ez a csendes szoba,
hanem olyanokkal.
kik élni akarnak,
s ha testük nincs is itt,
ők engem takarnak,
hiszen lelkük itt van.
2022.05.15. Budapest
Author: Tyukody Ruben
Tyukody Ruben vagyok, írok, költök, mesélek, és a többi. 2008-ban születtem Nagybányán, majd egy évvel később egy olasz kisvárosba, Cerveteribe vitt a sors, ahol 5 évet éltünk a családommal. Most éppen Budapesten élek a szüleimmel és testvéremmel. Az irodalommal már 3-4 éves korom körül köszönőviszonyban voltunk, akkor szerettem néha meséket mondani, később pedig én is próbálkoztam a mese- és történetírással. Versekkel 11-12 éves koromban kezdtem el foglalkozni, azóta folyamatosan próbálom keresni a stílusomat, egyszer lehet, hogy meglesz, meg hát drámám is van egy-kettő, de azok kevésbé fontosak. Íráson kívül néha még zongorázom, színészkedek egy drámaszakkörön, cserkészkedem, és azért a barátaimat is boldogítom:) Jó olvasást mindenkinek kevésbé- vagy jobban értékelhető írásaimhoz!!
