Megérett a meggy.
Végre megérett a kertünk fáján a meggy
A erőszakos ember hegyet mászni megy
Meghódítani az ismeretlen csúcsokat
Beszedni érte a jól fizetett díjakat
Mi van, ha mégis elméretezi magát
Nem teljesítheti a nagyravágyását
Ha megtéfálja a váratlan zord idő
Vagy ha mégsem elég a fizikai erő
Ha van még tarsolyában vágyálma
Ha nem hagyta el önző túlkapása
S időben érzi, túllihegett a cél-állomása
Az élete végül is még megmenthető
Talán más célokra még mindig elérhető
Ha erőszakkal támogatókat toboroz
Akár hamis álmokat magához vonz
Vagy túllihegve átlépi önmagát
Belerántva vétlen baráti áldozatát
Az ismeretlen vaksötét verembe
S ott találja Őket kissé meglepetve
Keserű ízzel, mintha meggyet enne
Ízbimbói tiltakoznak, ez a ricinus leve
A pirosló meggy más fának gyümölcse
Ha ebből fogyasztasz megjön a jó kedve
A hősködésből elég, s nehogy megtévessze
Őszinte kézfogással békét teremtve
Hogy lehetőségeit a realitásokhoz mérje.
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel: