Ülök az asztal felett. Egymagamban, magányosan. Egyik vállamon az Ihlet, másikon a hangulatom. A kettő együtt papírra vet valamit, de most csak ennyire telt tőlük, mert lusta disznó mind a kettő. Rémes, nem? Pedig mások olyan szépeket alkotnak. Én is írhatnék meseszép verseket, novellákat, ha drágalátos Ihlet és Hangulat nem lennének ilyen álomszuszékok. Na jó, kit akarok én becsapni? Az én kezem is benne van ám ebben. Egy kicsikét szerettem volna önállósodni , megpróbálni nélkülük összehozni valami frappánsat, de be kellett látnom, lehetetlen Ihlet és Hangulat nélkül bármit is összehozni. Szóval kiszabadítottam Őket lelkem mélyéről, és ezt iratták le velem a lapra. Milyen kis ravaszak. Bocsánatot is kértem Tőlük, és beláttam, hogy Nélkülük nem mennék semmire az írásban (azt hiszem). De azt is tudni kell, hogy néha szeretnek szabadságra vonulni, és ilyenkor szigorúan (!!!) tilos Őket bármivel is zaklatni (plána nem művészi dologgal), ugyanis Nekik ilyenkor pihenésre van szükségük, a legtöbb esetben pedig nekünk, alkotóknak is. Azt hiszem, drága barátaim ennyit szerettek volna mondani Nektek. Legyetek jók, nevessetek és mosolyogjatok!
2022.06.22. Budapest
Author: Tyukody Ruben
Üdvözlök mindenkit! Tyukody Ruben vagyok, amatőr költő, író. 2008. november 8-án láttam meg a napvilágot Máramaros megye székhelyében, Nagybányán egy erdélyi magyar család legidősebb gyermekeként. Innen egy olasz kisvárosba, Cerveteribe vitt a sors, ahol 5 évet töltöttem el kisgyerekként. Jelenleg Budapesten élek a szüleimmel és testvéremmel, tanulmányaimat pedig Szentendrén végzem. Az irodalom iránti szeretetem egészen 3-4 éves koromig vezethető vissza. Már akkor is szerettem meséket szavalni az óvodában, igaz, még csak olaszul. Később, Magyarországon magyarul is mondtam verseket és prózákat szavalóversenyeken, emellett pedig én magam is megpróbálkoztam a mese- és történetírással. A versírással 11-12 éves koromban kezdtem el foglalkozni. Eleinte még igencsak silány verseket alkottam, hisz egyes helyeken még a szótagszámra sem figyeltem. Emlékszem, az első versemet a müncheni sörfesztiválról írtam egy német óra után. Elég érdekesre sikeredett így 1,5 év után visszanézve. A költésben folyamatosan fejlődtem, és bízok benne, hogy még fogok is, mert van miben. A verseim, meséim, prózáim mellett még tavaly tavasszal-nyáron írtam egy drámát, amelyet majd egyszer szeretnék kiadatni, de színpadon is szívesen látnám viszont. Ezek mellett pedig írok még haikukat és apevákat is. Az alkotás számomra egy élmény. Megnyugtat, jó érzés kiadni magamból a felgyülemlett stresszt, feszültséget, vagy csak pusztán leírni azt, ami körülöttem van....