A félelem bére

Sokszor hiányzik az ősember bunkója
Ha elsőnek odacsapott, a vitát megoldotta
A bunkó azóta is körbejárja a világot
Ott csap le, ahol senki sem várta
Ha avatatlan kezekbe kerül az ártatlan megjárja
Mert az egész világon csaknem mindenki gyártja
Megszűnt a párbeszéd , megszűnt a józan szó
A szegény nemzeteknél elfogyott a harapni való
Bunkó az olaj elzárása, a gáz hiánya
Bunkó a fehérnemű puszta szárítása
Van megoldás, minden nap új vásárlása
A téli hónapoknak meleg égövi nyaralása
Húzgáljuk csak az oroszlán bajuszát
Aztán várjuk csak a vadállat válaszát
Jaj, mielőtt bekapná fél karját,fél lábát
Inkább ajánljuk fel Tüttő elvtársnő lovát
Irassuk be Kaligerit egy elemi osztályba
Hideg kétszersültet tegyünk a tizórai táskájába
Gerincsérvét operáltassuk meg zsákvarró tűvel
Fájdalmát csillapítsuk Soros ideológiával, művel
Rehabilitációját gyorsítsuk fel Lenin tanításával
Jaj!, hogy mibe kerül a félelem bére?
Majd az éjszaka sötétjében botorkálva járva
Ha összeralálkozol egy migráns bunkójával
Akkor majd megismered a félelem bérét
Gyakran fel fogod idézni az ősember emlékét

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »