A fehér liliom 1.

A fehér liliom 1
A napban fénylik a fehér liliom
Nézem, nézem és csak bámulom
Az Úr vajon miért teremtette ?
Hogy a tiszta lélekre emlékeztesse?

Mert az embert ilyennek képzelte
A jelképet a paradicsomba helyezte
Szemben a bűnös tilalom fával
Hogy a szépsége ragadja magával

Szépség, tisztaság mit a virág jelképez
Ám a tudás fája mindenkit megtéveszt
Bölcsebb lenni, mint a teremtő Isten
Uralkodni és hódoljon neki minden

Korunk emberét is ez a cél uralja
Erejét fitogtatva, a természetet kínozza
Átírja a biológia teremtett törvényeit
És ez sem elégíti ki megnövelt igényeit

A gondolatot törölni akarja mindörökre
A szeretet fogalmát pedig tűzbe vetve
Az emberi lelket a földi létből kikergetve
Magát oltárra helyezve Istennek képzelve

Elsárgultak a fehér liliom tündöklő virágai
Tapsol a sátán , reszketnek a tiltott fa ágai
Ám egyre sokasodnak a földi zarándokok
Fehér liliomoktól fénylenek a vándorbotok

Az emberiség kap még egyszer penitenciát
Lehetősége nyílik visszanyerni a harmóniát
Újra megkötni a szövetséget a teremtő istennel
Élhetünk majd ismét szeretetben békével

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


KiMONDÓKA

Gondtalanság a hangodban. Vidámság a mosolyodban. Valóságod gondolatban, Kimondottan kimondatlan! Némaságod túl beszédes! Véleményed túl veszélyes? Feddhetetlen így személyed? Csak a lelkednek erős méreg! Kimondhatatlanul

Teljes bejegyzés »

Gyötrelem

Sosem teszem le a tollat, Lehet csak elrakom oldalra, Lelkemből egy darabot otthagyva, Hol boldogságom is porlad.   Miért szomorúak a verseim? Valami nagyon kezd

Teljes bejegyzés »

Torzó

Meszes tekintetről varjú vájt szemet Én csak egy arckép, a világ a keret Az összevarrt ajkaim mennydörögnének Ezeregy mosatlan, reszkető vétket. ~ Mint szobrász, művét

Teljes bejegyzés »

Menthetetlenek

Rég írtam már, De megint neked írok, Ismét hozzád szólók. Úgy unom már!   Miért nem tudlak kiverni a fejemből? Tán, mert nem is akarlak;

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Az a csepp könny

Vörösarany takarót dob az alkony, opálos fényben táncol a napkorong, Messzi vigalom hangja csendet borzol, konvojban indulnak a sétahajók. Köröttem holt kezek áldott nyomai, szép

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Jégbe fagyott hullámok

Télbe dermedt a csend, reccsennek a tört üvegként úszó jégtáblák, Északi, hideg szelek a Balaton világát fagyba zárták. Fent vöröskék felhőn ül a nap, sugara

Teljes bejegyzés »