Az élet

Az élet.

Az év trubadúrja az élet
A hajnali fény ébreszti a természetet
Álmosan kérődzik, maid kinyújtja karjait
Talán még ábrándozik, listázza gondolatait
Álmában a múltat idézte, a négy évszakot
Fájdalom, mit megszokott, megváltozott
Mára hatalmukba ejtették a szélsőségek
A forró nyarakat egyre viharok tépázzák
Hűsítő folyóit, tavait sorra kiszárítják
Úgy tűnik mintha bosszút állna a természet
Felrejlik az emberben: közelít a végzet
Ahelyett, hogy elkergetné e szörnyű rémképet
Magába szállva hatásos megoldást keresne
Szinte úgy tűnik az Isten az eszét elvette
Gondoltál arra, hogy mi az életnek értelme
Az Úr dicsőségét hirdesse, mint teremtménye
Miről szól az élet, megfejtették már valaha:
A szeretetről, így Krisztus közöttünk maradna
Mit remél az élet: egy boldog földi pályafutást
Mit adományként kapott, mint boldogulást
Kiért szól az élet: a szeretet övezte barátságért
A családért, a hazáért a búza kalászba fordulásáért
Ki ellen szól az élet: a sátán bűnbe csábításáért
Mit remél az élet: egy boldog, békés világot
Meddig terjed az élet: a végső tetemrehívásig
Mit tartogat az élet: az Isteni meghívást
E kíméletlen háborús, gyilkos időkben
Csak az élet világíthet áldott dicsőségben
Ezért lett az életünkben az év trubadúrja
A sátán által megalázott ember életútja.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A kék virágos csésze

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A tárgyak lelke című antológiájában jelent meg.   A nagyszünetben a szertárba mentem a kék virágos porceláncsészével, amit eddig

Teljes bejegyzés »

Napfogyatkozás

Száguld… fut a vágy, rohan az akarat, át a városon, betöri az ablakot, ki a falakat, leül nálad, s kérdően néz rád: Figyelsz te? Gondolsz-e

Teljes bejegyzés »

Anyám illata!

Anyám illata! Nem használt drága parfümöt, mégis neki volt a legfinomabb illata! Ha átölelt, s mellkasába fúrtam síró arcomat, illata megnyugtatott, ő volt a biztonság

Teljes bejegyzés »

Vizet, hidat védelmezek

Edit Szabó : Vizet,hidat védelmezek „Esik eső ködös zápor „, Szent János szobrát ott látod, országoknak védőszentje, akit ma is megtisztelnek. Papként élte az életét,

Teljes bejegyzés »

A fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Bagoly mondja

Edit Szabó : Bagoly mondja Bagoly mondja verébnek, hogy most csendet kérek, nappal alszom és éjjel vadászatra térek. Fészket rakhat madárka, mindenki magának, élni akar

Teljes bejegyzés »