Rózsa Iván: Az öngyújtó igazsága
„Mi az öngyújtó igazsága?” – tette fel a kérdést Sólyom tanár úr a filozófia vizsgán. És nem volt rá válasz. Igen, abszolút igazság, objektív igazság nincs, de mindenkinek megvan a maga igazsága: a hóhérnak is, az áldozatnak is…
Az öngyújtó igazsága az én olvasatomban a szikra. A szikra már nem az öngyújtó, de mégis a része, ugyanis a terméke, nélküle nincs láng, nem lehet rágyújtani. Az öngyújtó igazsága tehát egy önmaga valóságán túlmutató dolog, amelyet mégis ő idéz elő, immanens része úgy, hogy tőle kívül, de nem függetlenül létezik.
„Mondja kislány, a maga anyja anyag?” – tette fel a keresztkérdést máskor Sólyom Antal tanár úr a Közgázon, egy másik filozófia vizsgán. Mire a megszeppent ifjú hölgy ezt dadogta: „Iiigen, persze!” Mire a tanár úr: „Brávó, maga kis materialista!” Erre a kislány sírva kiszaladt a szobából, nem értékelte Sólyom tanár úr, azon kevés emberek egyike, akitől lehetett tanulni a régi rendszerben, szarkasztikus humorát. Igaz, megvolt a nem túl okos vizsgázó igazsága is; úgy érezte, megalázták… Pedig csak arra akarták késztetni, hogy ne csak biflázzon, hanem gondolkodjon is! De ez már Sólyom tanár úr igazsága…
Hogy lenne már az ember anyja, aki világra hozta, életet adott neki, egyszerűen „csak” anyag! Anyag, igen, is. Szellem, igen, is. Anyag és szellem egyszerre: mikor megfogansz, édesanyád méhében tárgyiasulsz, majd növekedsz; anyaggá (is) válik a szellem, a szerelem. „A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő, / Páros kínt enyhíthet alázat…” (József Attila) Igaz, a születés vérrel, verejtékkel, fájdalommal (is) jár, de egyben csodálatos dolog: a szerelem megtárgyiasulása, valósággá, élő emberkévé válása. Ehhez segít elő méhével – anyagi mivoltával – édesanyád, de hogy lenne ő már „csak” anyag?!
Ő, aki világra szült, szoptatott, etetett, járni tanított és így tovább. Megannyi emlék fűz hozzá csecsemő, sőt embrió korod óta, majd egyre több, egészen a haláláig. És utána is…
Mi volt előbb? Mi előbbre való? Anyag vagy tudat? Tették fel ezt az álkérdést, majd vitatkoztak rajta évszázadokon át a filozófusok. Álkérdés, mert nem lehet rá jól válaszolni, nem lehet választani: mind a kettő egyszerre keletkezik és létezik, egy időben keletkezett és egyaránt fontos…
Így fel is oldottuk a nagy dilemmánkat: az öngyújtók és az édesanyák igazságát. Az öngyújtó nem csupán tárgy, hanem alkotóelem, hisz szikrát hoz létre. Igaz, ehhez az ember ujjának mozdulata is kell. Az édesanyánk pedig nem csupán anyag, nem csak szellem, hanem mind a kettő egyszerre, hiszen belőle táplálkozunk fizikailag és szellemileg csecsemő (embrió) korunk óta, és az ő halála után is.
Éljenek hát az öngyújtók! Éljenek az édesanyák! Éljen – sajnos, azóta már elhunyt – Sólyom Antal tanár úr!
Budakalász, 2022. augusztus 2.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
